Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.

A szerző életében megjelent írások

segíthetnék a fordításban olyképp, hogy egyik-másik mondatot hígabb lére eresztenék, valamelyik hosszabb mondatot rövidebbre tagolnék, itt-ott egy-egy megvilágosító szót szúrnék közbe stb., mégse tettem, se egyiket, se másikat. Célom az volt, hogy az eredetinek jellegét meg ne változtassam, hímporát le ne törüljem, a fiatalos zökkenéseket el ne tüntessem, a túlságos tömörséget meg ne lazítsam - szóval, hogy Nietzsche fiatalos könyvéből ne csináljak másikat, talán simábbat, könnyebben olvashatót, kellemesebbet, szabatosabbat, kifogástalanabbat, de az eredetitől messze esőt. Amellett azonban, hogy az eredetinek benső jellegét, külső színeit, menetét, ritmusát szem előtt tartottam, a szöveget a magam ügyévé tettem, s igyekeztem magam mindig az író helyzetébe képzelni arra az esetre, ha magyarul írt volna - azon törekedtem, hogy fordításom eredeti szövegként, mégpedig magyarul megszületett szövegként hasson. Párizs, 1909. április. NIETZSCHE Ja! ichweiss, woher ich stamme! Ungesattigt gleich der Fiamme Gliihe und verzehr' ich mich. Licht wird alles, was ich tasse, Kohlé alles, was ich lasse. Fiamme bin ich sicherlich.

1 Ennek a lángnak kigyúlását és kialvását, s ami közbe történt: hogy világított és égetett, sebzett és elemésztette magát - egyetlen lobbanásként hadd lássa meg az olvasó. A tűzhely, melyről elszakadt, jámbor és szent, akárcsak egy oltár. Nietzsche elődjei isten szolgái, családjában apai és anyai ágon hagyomány a papi hivatás, a buzgóság, a teológiai tanulmányok, a keresztyénségért való élés és cselekvés lélekkel, szóval, írással. Nietzsche 1844-ben született egy kicsiny faluban, Röckenben, Lützen mellett, pap apától és papleány anyától. Ő maga legendás családi hagyományra támaszkodva azt tartotta, hogy a lengyel Nietzky grófoktól származik, kiknek hazájukból a XVIII. század végén protestáns hitük miatt Németországba kellett menekülniük. Gyerekkorának fordulópontjai: apja halála, családjának az eset következtében Naumburgba való átköltözése, neki magának 14 éves korában a pfortai gimnáziumba való fölvétele. Apjának halálával elesett mellőle a támasz, férfias vezetés, szigorúság és ellenőrzés nélkül maradt, de a gyász s a magára utaltság nagy komolyságot oltott lelkébe s kikeltette benne az elmélkedésre való hajlandóságot. Nevelése nagyrészt saját vállaira szakadt. A maga lábán járó fiú első lépteit figyelem hiányában kósza tudásszomj vezette, a mindent megismerés vágya, nagy szellemi éhség, mely rendszertelen tanulmányokba lovalta bele s fölborulással fenyegette benne a komoly és alapos tudásnak bázisait. Gyerekkorát kilencedik évétől a tizenötödikig ez az „egyetemes tudásra" való sóvárgás jellemzi. Kilencéves korában szenvedélyesen megszereti a zenét, s első dolga, hogy komponáljon, szorgalmas, lelkes zenész 17