Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.
A szerző életében megjelent írások
lesz, aki egyre-másra írja a dalokat, amellett költeményeket is ír, sőt rajzol és fest is. Ugyanezzel a sokoldalúsággal vetette magát a tudományokra is. Mikor Pfortába ment, már belekóstolt jóformán minden tudományba, s valamennyi nagyon érdekelte az egyetlen matematika kivételével. A korlátlan kalandozásnak azonban csakhamar igyekezett gátat vetni, ami annál inkább sikerült neki, mert részben a pfortai iskolai szellem, részben önnön hajlandósága mindinkább a filológiához és történelemhez kötötte érdeklődését. A filológus-zseni mielőbb megnyilatkozott benne produktíve is; hosszabb munkát írt Theognisről, 2, ugyanarról, akinek szelleme később az arisztokrata-moralista Nietzschének is hű társa maradt. A klasszikus tanulmányok mindinkább vonzották s bennük jóformán ugyanazok a személyiségek és dolgok, melyek igaz megismeréséért később is szünetlen viaskodott. Aischylos, Sophoklés, Platón a kedveltjei. Tudományos fejlődésének hátterében tanulmányainak állandó kísérete - a zene, s már oda szegődik mellé - örökre elháríthatlanul - Wagner végzetes alakja. Rajta kívül főként Beethoven szól a lelkéhez. S elmélyedő, nyugtalan, sejtő lelkének legmélyébe már ekkor elhull a mag, későbbi buja terméseké, a kétely. Még Pfortában zenésznek szánta magát, de mielőtt az egyetemre ment, már megérlelődött benne az elhatározás, hogy életét a tudománynak szenteli. Művészi terveiről lemondván, a hézagba a filológia lépett, amely tudományág lett tanulmányainak fő tárgya a bonni egyetemen. Az eddigi váltakozó, nyugtalan hajlamokkal szemben mintegy ellensúlyra volt szüksége a filológiára, melyet, úgy óhajtotta, hideg józansággal, logikai hűvösséggel és egyöntetű munkássággal művelhessen, anélkül, hogy szívét és érzéseit nagyon igénybe venné. A Pfortában szerzett kitűnő filológiai készültséggel tovább is a legjobb kezekbe került, Ritschl 3 lett a mestere, akivel meghitt viszonyban élt, s aki jótékony befolyással is volt rá. Mesterét Bonnból Lipcsébe követte. Kiváló filológiai dolgozatai (Zur Geschichte der Theognideischen Spruchsammlungés a pályadíjat nyert De fontìbus Diogenis Laertii) 4 a Ritschl szerkesztette Rheinisches Museumban láttak napvilágot, s jó nevet szereztek neki a tudományos körökben. Ugyancsak Ritschl buzdítására alapította Lipcsében a filológiai egyesületet. Ez időben sokat foglalkozott Démokritosszal, homérosi tanulmányokkal és filozófiai problémákkal. Diákéveinek megfeszített munkáját csak katonai szolgálata s egy balesettel járó súlyos sérülése szakítja meg, s ami lezárja, váratlan és szokatlan esemény: a huszonnégy éves fiatalembert filológiai munkái alapján és Ritschl ajánlatára meghívják professzornak a baseli egyetemre, mire a lipcsei egyetem vizsga nélkül megadja neki a doktori címet. A lipcsei korszaknak van azonban egy másik, talán a tanárrá választásánál is nevezetesebb eseménye: Nietzschének Schopenhauer filozófiájával való megismerkedése. Ez a filozófia megnyilatkozásként hatott Nietzschére, kiben ez idő tájt igyekezett magának medret ásni a filozófiai ér. Véletlenül bukkant reá, s ez a találás elhatározó volt egész életére. Schopenhauer főművében minden sor lemondást, megtagadást, rezignációt kiáltott feléje, mint egy tükörben, úgy látta benne rendkívül nagyszabásúan a világot, az életet s önnön kedélyét. „A művészetnek érdektől ment napszeme" pillantott reá, e bölcsességben betegséget, de gyógyulást is, száműzetést és menedéket, poklot s eget látott. Az önmegismerésnek, sőt önszéjjelszedésnek szüksége hatalmasan megragadta. Esze és szíve, gondolatai és érzései, ítélete és kedélye 18
