Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.
Jegyzetek
494 SZABLYA-FRISCHAUF FERENC ÉS TANÍTVÁNYAI Szablya-Frischauf Ferenc és tanítványainak kollektív kiállítása e hó 15-én nyüt meg a Philanthia helyiségében. (Váci utca 9.) Magyar Szemle, 1906.márc.22. XVIII.évf. 12.sz. 189-190 Jap Aláírás: Fra Filippo 1. szükséges rossz 2. ahol a legjobb neveket említik SZÍNÉSZEK A SZÍNÉSZETRŐL. MIHÁLYFI KÁROLY Magyar Szemle, 1906.márc.22. XVIII.évf. 12.sz. 190-192Jap Aláírás: Fülep Lajos 1. külső megjelenés 2. Nagy Imre (1849—1893) a retorikus „szavaló" stílus legjelentősebb képviselője a XIX. században Magyarországon. 3. hősszerelmes 4. Bercsényi Béla (1844-1901) a Nemzeti Színház művésze, a színiakadémia tanára, irodalmi, fordítói munkássága is jelentős. 5. társalgó 6. Paulay Ede (1836—1894) színész, rendező, a Nemzeti Színház és a színiakadémia igazgatója. 7. Halmi Ferenc (1850-1883) a Nemzeti Színház tagja, legnagyobb sikereit Moliéreszerepekben aratta. 8. Somló Sándor (1859-1916) színész, rendező, 1902-től a Nemzeti Színház igazgatója. 9. undor, útálat 10. Márkus László, aki a Thália Társaság rendezője volt ekkor, színházi bírálatokat is írt az Alkotmány című lapban. 11. Ando, Flavio (1851—1915) olasz színész, Duse mestere és partnere volt, Budapesten is szerepelt. 12. Le Bargy, Charles (1858—1936) francia színész, a Comédie Francaise titkára. 13. Brandes, Marthe (1862—1930) francia színésznő. Az interjú publikálását követően az alábbi levélváltás jelent meg a Magyar Szemle 1906. ápr. 12-i számában a 239-240. lapon: Színészek a színészetről Mihályfi Károly úr, a meginterjúvolt művészek egyike, lapunk munkatársához a következő levelet intézte, amelyet kiegészítésül ezennel közlünk: Igen tisztelt Fülep úr! A „Magyar Szemíe" f. év március 22-én megjelent száma — amelyben a köztünk lefolyt beszélgetést közölni szíveskedett — elkerülte a figyelmemet,és csak pár nap előtt figyelmeztetett rá valaki. Megszereztem és elolvastam, őszintén megvallom: megdöbbentem azokon a lapszusokon, amiket ejtettem. Láttam, hogy szavaim nem fedik mindenben a meggyőződésemet. Különösen a Paulayra vonatkozó passzus háborgatta meg erősen lelkiismeretemet. Úgy látszik, egy - felfogásom szerinti - hibájáról beszéltem, de száz - a köztudatban élő erényéről hallgattam. Paulay nem szorult rá, hogy nyelvbotlásommal szemben megvédjem. Paulay hozott engem a Nemzeti Színházhoz; ő egyengette előttem a haladás útját és haláláig a legmelegebb atyai szeretettel viseltetett irántam.
