Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Jegyzetek

494 SZABLYA-FRISCHAUF FERENC ÉS TANÍTVÁNYAI Szablya-Frischauf Ferenc és tanítványainak kollektív kiállítása e hó 15-én nyüt meg a Philanthia helyiségében. (Váci utca 9.) Magyar Szemle, 1906.márc.22. XVIII.évf. 12.sz. 189-190 Jap Aláírás: Fra Filippo 1. szükséges rossz 2. ahol a legjobb neveket említik SZÍNÉSZEK A SZÍNÉSZETRŐL. MIHÁLYFI KÁROLY Magyar Szemle, 1906.márc.22. XVIII.évf. 12.sz. 190-192Jap Aláírás: Fülep Lajos 1. külső megjelenés 2. Nagy Imre (1849—1893) a retorikus „szavaló" stílus legjelentősebb képviselője a XIX. században Magyarországon. 3. hősszerelmes 4. Bercsényi Béla (1844-1901) a Nemzeti Színház művésze, a színiakadémia tanára, irodalmi, fordítói munkássága is jelentős. 5. társalgó 6. Paulay Ede (1836—1894) színész, rendező, a Nemzeti Színház és a színiakadémia igazgatója. 7. Halmi Ferenc (1850-1883) a Nemzeti Színház tagja, legnagyobb sikereit Moliére­szerepekben aratta. 8. Somló Sándor (1859-1916) színész, rendező, 1902-től a Nemzeti Színház igazga­tója. 9. undor, útálat 10. Márkus László, aki a Thália Társaság rendezője volt ekkor, színházi bírálatokat is írt az Alkotmány című lapban. 11. Ando, Flavio (1851—1915) olasz színész, Duse mestere és partnere volt, Budapes­ten is szerepelt. 12. Le Bargy, Charles (1858—1936) francia színész, a Comédie Francaise titkára. 13. Brandes, Marthe (1862—1930) francia színésznő. Az interjú publikálását követően az alábbi levélváltás jelent meg a Magyar Szemle 1906. ápr. 12-i számában a 239-240. lapon: Színészek a színészetről Mihályfi Károly úr, a meginterjúvolt művészek egyike, lapunk munkatársához a kö­vetkező levelet intézte, amelyet kiegészítésül ezennel közlünk: Igen tisztelt Fülep úr! A „Magyar Szemíe" f. év március 22-én megjelent száma — amelyben a köztünk le­folyt beszélgetést közölni szíveskedett — elkerülte a figyelmemet,és csak pár nap előtt figyelmeztetett rá valaki. Megszereztem és elolvastam, őszintén megvallom: megdöb­bentem azokon a lapszusokon, amiket ejtettem. Láttam, hogy szavaim nem fedik min­denben a meggyőződésemet. Különösen a Paulayra vonatkozó passzus háborgatta meg erősen lelkiismeretemet. Úgy látszik, egy - felfogásom szerinti - hibájáról beszéltem, de száz - a köztudatban élő erényéről hallgattam. Paulay nem szorult rá, hogy nyelvbotlásommal szemben megvédjem. Paulay hozott engem a Nemzeti Színházhoz; ő egyengette előttem a haladás útját és haláláig a legme­legebb atyai szeretettel viseltetett irántam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom