Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

42 óta nem került ki magyar ecset alól, de a közönség, a legigazabb kritikus, most is, mint mindig, őszinte volt, s megvédte Vágót e vád ellen. Az anarchiának szemét bánthatja talán a király jelenléte a képen, de nincs olyan szélső anarchia, amely Vágó elsőségét tagadhatná. Becsületes és magyar minden vonásában, akárcsak Arany János, aki tagja volt az Akadémiának, s ki foghatná rá, hogy akadémikus volt? Szinte nem is való ez a tökéletesen magyaros egyéniséggel megfestett kép az affektálás és tökéletlenség ama tömegébe, mely a tárlatot uralja. De jólesik látnunk, hogy ha mindenki, a legnagyobb nem adja el tehetségét idegen kincsekért. őtőle megteremtve látjuk azt, ami után örökre sóvárogtunk, a magyar nemzeti festészetet. FERENCZY KAROLY KÉPEI Jóformán egész munkásságának, ha nem is összességét, de eredményét találjuk együtt a Szalonban ennek az érdekes, minden ízében modern tehetségnek. Modem létére nem egyoldalú, mint annyi társa, mert igaz poétalélek, de nem is sokoldalú valami nagymértékben, mert látása csak egy irányban fejlődött, s még nem tökéletes, ahol pedig idegen világba téved, útjától távol eső mezőkre, ott nem találja többé önmagát, nehézkes és erőltetett, mint a Keresztlevétel című képén. Ott művész igazán, ahol költői lelkét érvényre tudja juttatni, ott meghat bennünket, amelyik képén ez hiányzik, magunknak kell keresnünk a hatást, amelyet ránk gyakorol, s az ilyen hatáskeresés nagyon bizonytalan és nem kielégítő. Saját írása

1 szerint a nagybányai természettel való communio közben fejlődtek ki benne azok a művészi inspirációk, amelyeknek hatása alatt az utolsó évek óta dolgozik. A természetben talált gyönyörűség megszólaltatása képezi művészi ambícióját, s törekvését — kolorisztikus naturalizmusnak nevezi szintetikus alapon. Ennél azonban többet magyaráznak meg képei, különösen ha benne a természet rajongóját keressük, s nem a színek tudományos, fortélyos kihasználási technikáját. A természet friss forrásából merítve nem szorítkozik konvencionális formák ismétlésére, impressziói a színek ritmusának kultuszából fakadnak. Különösen kisebb tavaszi képei domborítják ki ezt az oldalát, amely tényleg a legerősebb is nála. Bájos, költői a Madárdal, amely diszkrét színeivel sokkal mélyebb hatást kelt, mint kirívóbb képeinek különc, olykor művészietlen bizarrsága. Hogy a plein air művészetét a természettől tanulta, azt legjobban igazolja Est lovakkal című képe, melyen a homályból gyönyörűen domborulnak elő a körvonalak, de mintegy belenőve a langyos, jóleső szürkületbe. Napfényben festett képei közül legsikerültebb a Festőnő, a fényeffektusok összpontosításában kiváló munka, szinte csodáljuk, hogy a régi mestereknek ez az ősi törvénye utat talált ennek a modern művésznek a fölfogásához, most, mikor épp a vüágításnak az esemény központjá-