Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

43 ban való érvényesítését annyira mellőzik a modernek. Ádám-jában erős fölfogás érvényesül, az ősember öntudatlan erejének, az emberi testben tömörült erőnek önmagát nem ismerő akarata tükröződik erről az izmos testről. A kompozíció nem erős oldala, sőt hátrányára van. Az alakok nincsenek benne a világításban, hanem a világítást vezeti rájuk. Alakjainak beállítása keresetten természetellenes, s ami arcképeinek egyik erőssége, még az arcok kifejezése is gyönge. A Józsefet eladják testvérei éppen ezért nem kelti bennünk a művészet jelenlétének hatását, közönnyel szemléljük a révedező tekintetű alakokat, s le kell mondanunk az első benyomás élvezetéről a részletek nyugodt megfigyelésének kedvéért. Az Ábrahám áldozata és a Háromkirályok, amelyet Grünwaldtól sokkal szebben látunk megfestve, két kedves szőnyeg, elmosódó alakokkal, egybefolyó színekkel, de nem kép, legkevésbé pedig cselekményes kép. A rajtuk lévő alakokra semmi szükség, egyedüli cél a zöld fény átszűrődésének tanulmányozása. De ha a kompozíció ennyire lényegtelen, mi szükség akkor bibliai témákra, turbános alakokra, angyalra? A kisebb tájképeiben jelenlevő erőt érezzük arcképein, különösen plein airben festett arcképein, amelyeken tájképeinek szépsége, a színek nyugodt harmóniája előnyösen támaszkodik az arcok kifejezésének életéből fakadó poézisére. Közvetlenség és természetesség, őszinteség és keresettség váltakoznak Ferenczy arcképein is, de legalább mindnyájan közösek a színhangulatok nyugodtságában és egységében. Egyik-másik arcképe igazán elsőrendű művészi munka, amelytől nem lehet megtagadni a színek helyes megérzése mellett kiváló pszichológiai elmélyedést sem. Végül meg kell emlékeznünk Ferenczyről, mint illusztrátorról és plakátrajzolóról. Különösen az utóbbiban rendkívül erős, hivatott művelője a művészi plakátnak; de kár, hogy míg plakátjai tökéletes plakátok, addig festményei is sokszor plakát benyomását teszik. Kiss József költeményeihez készített illusztrációi közt van sok igen csinos és jó illusztráció. SPENCER HERBERT Az emberi szellem végtelen küzdelmeibe, a gondolkodásnak az emberiség keletkezésével megindult szakadatlan forgatagába az 1850-ik esztendőben egy új hang kiáltott bele, még csak mint egy mondat első szava, amelyet azonban hamarosan követett a többi is, míg végre Spencer Herbert kimondta az „utolsó szót". Ez az első hang a Social Statics, hosszú gondolkozásnak, sok tanulásnak az eredménye, mely már méhében hordja egy elkövetkező nagy gondolatfolyamnak a forrását. Nem valami változatos és küzdelmes élet, hanem annál több és annál súlyosabb munka működött közre a könyv létrejövésén, hogy minden nagyobb hatás nélkül megtörténjék a lépés arra az útra, melyen az új világ halad. Az újkor legnagyobb bölcselője az emberi szellem misztériumaiba elme-