Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

301 saját elhatározásából cselekedetre szánja magát, s tegyen is valamit. A mi népünket tisztára a vezetői kormányozzák, a párizsi nép maga választja ki magából azokat, akiket vezetőiül óhajt — ez a különbség. A mi népünknek fejére nőnek a hívatlan vezetők, a párizsi nép bármely percben leteszi oda azt, aki neki nem tetszik, ahonnan fölemelte. Intenzívül, minden percnek kihasználásával éli ez a nép életét. Kettőt nem tűr: hogy a munkájában vagy szórakozásában megzavaiják. Hanem aztán külön is választja ezt a két dolgot; amikor munkában van, akkor szüntelenül és feszülten dolgozik, mikor azonban szórakozik, akkor felül­múl minden más népet a múlatásban. Akkor elfelejti az egész hét fáradal­mait, el a bajokat, el a politikát (nem úgy, mint a mi polgáraink), s csak egy gondja van: a rendelkezésére álló időnek minden percét élvezetesen felhasználni. Abban a föllépésben is, ahogy a szórakozásra adja magát, van valami fenyegető, erős vonás, mely jogokról beszél, és tiltakozik eme jo­gok megcsorbítása ellen. Azt hiszem, semmivel sem írhatja alá az ember olyan biztosan a saját halálos ítéletét, mint ha a párizsi népnek a szórako­zását megzavaija. De meg is látszik ezen a népen, hogy beleszületett a szó­rakozások kihasználásába, s nemcsak úgy ímmel-ámmal mulat, ha már mu­lat. A népnek, különösen a dolgos népnek — ez a párizsi pedig nagyon is az — életszükséglete a szórakozás, a kedvnek szabadjára engedése, csakúgy, mint a szobai munkára kárhoztatott embernek a szabad levegő hébe-hóba. Azonkívül ennek a népnek öntudatában jelentékeny helyet foglal el az a gondolat is, hogy a szórakozáshoz éppen olyan jogai vannak, mint a min­dennapi kenyérhez, mert mindkettőt nehéz munkával érdemelte ki. Az is tény, hogy ennek a népnek meg is van a módja a szórakozáshoz és mulatáshoz. Apródonkint, lassú, de biztos munkával (igaz, hogy közben néhány forradalomnak is el kellett csattannia) mind tekintélyesebb anyagi jólétet biztosított magának, s valószínűleg ebben a nagy anyagi független­ségben is rejlik a nyitja annak a ritka öntudatnak, ami ezt a népet jellemzi. Ez a nép, mely alatt a munkásosztályt és a kisburzsoáosztályt értem, nagy általánosságban csakugyan olyan jólétnek örvend, amilyenről fogalma sincs annak, aki nem járt túl a magyar határokon. Egy párizsi napszámos­munkás az év ötvenhárom vasárnapján, tehát szórakozásra alighanem el­költ annyit, mint magyar kollégája az év háromszázhatvanöt napján együttvéve. De annyit mindenesetre, mint amennyiből nálunk egy vidéki tanár megél a családjával együtt. Ehhez kell számítani most azt is, hogy az élet aránylag nem drágább, mint nálunk, s akkor tisztán áll az a körül­mény, hogy a párizsi népnek jóformán minden szórakozáshoz nyitva áll az út, s míg egyrészt jól tud élni, másrészt, ha arra kerül a sor, igen sok mulat­ságból ki tudja venni a részét. Eklatáns példái a népjólétének a nagy népmulatságok, melyeken fölhal­mozódik minden, ami csak alkalmas a szórakozásra, s bizony egy-egy ilyen mulatság, amit például a város rendez a nép számára, tekintélyes vagyont emészt föl. Gazdagság, bőség jellemzi ezeket a mulatságokat, melyeken senki sem néz a garasra. A fő az, hogy szép legyen, vakító és káprázatos le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom