Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.
Nyomtatásban megjelent írások
300 komány megy, a másik jön... Egész szállodák telnek meg így egy nap alatt, hogy egy hét múlva megint egy perc alatt kiürüljenek, hogy a következő nap aztán megint tele legyenek angolokkal. A rue Jacobon lévő nagy Hotel d' Angleterre-ből tegnap este egyszerre négy óriási szekérrel legalább két-háromszáz angol indult el a vasút felé. Mikor a négy szekér elindult, a csendes utcában eget verő hurrá ordítás reszkettette meg az ablakokat. A környékbeli jámbor nyárspolgárok azt hitték, hogy Párizst ostromolják! A rémes kiáltásra egy perc alatt megtelt minden ablak fejjel s az utca emberekkel. Az angolok pedig elindultak így óriási érdeklődés közepette, melyet keltettek, közömbösen ültek az üléseken, s páratlan flegmával eresztgették a füstöt kis fapipájukból. A párizsiak az ablakokból harag nélkül, jóindulattal néztek a csendháborítókra, s kedélyesen nevetgéltek rajtuk. Mintha azt mondták volna: egy kicsit komikusak, egy kicsit kellemetlenek, és egy kicsit követelőek, hanem azért jó fiúk, akikkel érdemes barátságban élni. A velük való barátságnak az eredménye pedig mindenképpen csak nyereség. A NÉP MULAT (A párizsi nép karaktere — Népmulatságok — A ,,Bobinó"-ban) Párizs, augusztus végén A király mulat — csakhogy Párizsban ezt a királyt népnek hívják. Ez a párizsi nép, melyről már annyit írtak, melyet annyian tanulmányoztak, melyről annyian hitték már, hogy megértették, s amelyet valószínűleg nem értett még meg senki sem! És talán nem is fog. Mert változik ez a nép szakadatlanul, s nem lehet hosszabb érvényű sablont felállítani, hogy Párizs népe ilyen vagy olyan. Ami ma igaznak látszik, holnap ugyanannak az ellenkezője hat az igazság erejével. Hányan hitték már, hogy meghódították ezt a népet, hány embert emelt csakugyan égig ez a nép, hogy másnap annál mélyebbre dobja le, s hány ember kockáztatta mindenét huszonnégy órai népszerűségért, melyet ennél a népnél keresett. A nép mulat, a korlátlan hatalmú, fékezhetetlen erejű nép, melynek végeredményben minden csak játék, minden csak színház, mint ahogy őt magát sem szabad komolyabban venni, mint egy grandiózus, nagy komédiát. Ez a nép valóságos művészetté fejlesztette ezt a játékot, amit a hatalmával folytat. S azt hiszem, nincs még egy népe a világnak, melyen úgy megérezzék az öntudat, az erejébe vetett bizakodás, a föltétlen parancsolás, mint ezen a párizsi népen. Meglátszik ezen a népen, hogy ősei Bastille-t vették be, királyt nyakaztak, és hercegek meg hercegnők fejeivel labdáztak. Hozzászokott ez a nép az uralomhoz, s meglátszik az mindenén, egész föllépésén, akármiről legyen is szó. Milyen esetlen, gyáva, hunyászkodó, engedelmességre tanított, vezetőre szorult nép ehhez képest a mi Budapestünk népe! Nagyon nagy dolognak kell lennie annak, hogy a budapesti nép
