Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

283 az öreg paralitikus a körüljáró felügyelőnének kijelentette, hogy: tout va bien. Az idő tájt, amikor dörgött az ég, és villámok futottak át a nedvességtől súlyos levegőn. Ezután szépen kinyújtották Jaroszlavot az ágyon; az arca nem volt sápadtabb és beesettebb, mint amikor élt, csak nyitott szája, tágra meredt szemei árulták el, hogy nincs benne többé akarat. Az öreg paralitikus ijedt arccal, egész testében reszketve meredt rá a fiúra. Csodálta az élet és halál rejtélyét, mely közvetlen közelünkben, tudtunk nélkül, észrevétlenül megoldódott. Mint ahogy levet az ember egy elviselt kabátot, és újat vesz fel helyette. Néhány perc múlva Jaroszlav helyett csak egy hosszú lepedőhenger feküdt az ágyon. A lepedőbe volt göngyölve a fiú, fejénél és lábánál egy csomó jelezte, hogy e két pont közé emberi test van zárva. Néhány óra múlva sírva és félájultan támolygott be a szobába egy öregasszony és egy fiatal lány, mindketten utazóruhában. Messziről jöttek, épp akkor érkeztek, hogy mellette legyenek a beteg fiúnak. Találtak helyette egy összecsomózott lepedőt s benne egy hideg csonttestet. Az anyát úgy kellett elvonszolni az ágytól. Az ágy azután megürült, de csak egy napig laktunk ketten a fehér szobában. A létszám csakhamar betellett, s azóta tőlem jobbra és balra megint alszik egy-egy ember. REMBRANDT Rembrandt születésének háromszázadik évfordulója nemcsak a kis Hollandiának ünnepe: ünnepe az egész világnak, ahova csak elhatott ennek a varázslatos névnek a híre. Megindultsággal gondolnak rá azok is, akik talán csak hírből ismerik, mert azt mindenki tudja róla, hogy nemcsak egyik legnagyobb művésze, de egyik legnemesebb lelkű embere volt a világnak, aki nagy szépségeket váltott ki az életből, de önnön vérével, saját életének nagy tragédiájával. Rembrandt 1606. július 15-én született Leydenben, a Rajna mentén, szülei jómódú burzsoák voltak; apja, Harmen Gerritson van Rijn tehetős molnármester, anyját Nealtgen Willemsdochter van Zuytbroucknak hívták. Ötödik gyermeke volt a házaspárnak; mindenáron végzett, tanult embert akart belőle nevelni az apa, Rembrandtban azonban hamar megnyilatkozott a piktúrához való ellenállhatatlan hajlam; tizenhárom éves korában már be is lépett Jacob van Swanenburgh műhelyébe, aki meglehetős közepes mesterember volt. Swanenburghtól Amszterdamba ment, ahol 1623ban Lastmanhoz lépett be mint tanítvány. 1630-ban végleg meg is telepedett Amszterdamban, ebben a tősgyökeres nyárspolgárfészekben, ahol a rideg kimértség, a polgári nagyképűség, az üzleti fontoskodás, a vasalt ruhában járó közöny és az érzéketlen jómód közepette a modern élet egyik legmegrázóbb művésztragédiáját kellett végigélnie Rembrandtnak.