Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

279 tisztulása idegen elemektől, akkor egyúttal kora a képzőművész fantáziája felszabadításának is. A természetben semmi sincs készen. A természet magában véve szintén külön művészet, de a reprodukált, a legtökéletesebben reprodukált természet unalmas és élettelen. És művészietlen. Minél tökéletesebb az a reprodukció, annál rosszabb. A természettel kontaktusban lévő művész akkor alkot, amikor a természetből kiválasztja azt, ami neki lényeges, elhagyja, ami fölösleges, egyes dolgokat kiemel, másokat letompít, egyszóval újrakomponálja azt, amit látott, tehát a fantáziájával dolgozik. Abból még sosem született művészet, ha valaki leült kint a szabadban azzal a föltett szándékkal, hogy most lemásolja, amit lát, vagyis a természet hű fiaként nem hamisítja meg, amit a természet alkotott. Az ilyen ember, ha művész, máris nem másol, ha pedig másol, nem művész. Az igazi festő a csupasz vásznon már készen látja a képet, mielőtt munkába fog, a színeket már csak a helyükre kell raknia, s ha munkája nem jár sikerrel, nem fantáziáján, hanem kifejezésbeli készségének fogyatékosságán múlik. A festő fantáziája éppen abban nyilatkozik meg, ahogy az a természetben látott dolgokat készen és újra látja a vásznon, a jellemző és fontos momentumok kiemelésével, a jelentéktelenek elhagyásával, a színek fokozásával vagy letompításával együtt, azzal az egész harmóniával, mely a színekből ki fog alakulni, a színek egymásra hatásával, egyensúlyával, egymást emelésével vagy gyöngítésével. Nevezetes, hogy az emberek az impresszionistákat sokáig lélek és fantázia nélkül való természetmásolóknak tartották. Idővel aztán kiderült, hogy éppen az impresszionistáknak volt fantáziájuk, és nem Bouguereau-nak, J.P. Laurens-nak, Gervex-nek.

2 Az a nagy fejlődés, amit az impresszionizmus végigjárt, mi volt? Gazdag fantáziáknak új és új hódítása a természetből, nagyszerű meglátások szerves sorozata, gazdag lelki folyamat, melyben egymást érik az új, azelőtt teljesen ismeretlen elemeknek a homályból való kiemelései. A természet kopírozásával nem lehet ilyet csinálni. Hanem úgy igen, hogy az impresszionisták fantáziája teljesen festői volt, ment minden idegen behatástól, s néhány év alatt a piktúra, az igazi piktúra évszázados mulasztásait pótolta helyre. Az impresszionizmus naturalisztikus alapon állott. Ma már kialakulnak belőle a stíltörekvések. Ez is a fantázia munkája, éppúgy, mint Manet-é és a többieké. Maga a kizárólagosan festői fantázia éppen a naturalisztikus dolgokban nyilatkozik meg. Ebben a szerepében a képzőművész fantáziája életadó erő, nagy szuggesztív hatalom, a kevéssel sokat mondás művészetének nyitja. A képzőművész fantáziája az egyszerűség felé törekszik, erejének mérőfoka, hogy minél kevesebb eszközzel minél több életet tudjon kifejezni. A mi festőink között legszélesebb alapon álló festői fantáziája RipplRónainak van. Csodálatos gazdagságú fantáziája az életnek minden jelenségét megérinti. Legmélyebbre jár Mednyánszky Lászlónak fantáziája. A grafikusok között a fantáziájában van ereje Nagy Sándornak, ahogy meglevő