Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

265 hogy a jó öreg régi témát Bernstein több ügyességgel, több furfanggal s ennélfogva több egyszerűséggel és határozottan irodalmi módon írta meg, mint általában szokás. Szó van benne egy Landry Eveline nevű asszonyról, aki nem tud meglenni filiszter urával, s annyira reagál Jacques Foucher divatos párizsi író szerelmi fellobbanására, hogy féijével lezajlott összekülönbözési jelenete után elhagyja férjét, házi tűzhelyét és egyéves gyermekét, s Párizsba megy az íróval, nagyobb stílű életet élni. Amit azonban az elhagyott férj a szakítás pillanatában megjósol, könyörtelenül bekövetkezik: a Jacques-kal való négyesztendei együttlét után Eveline, aki nem bírja el sem Jacques elhidegülését, sem a léha, úgynevezett bohém társaságot, mely teljesen lefoglalja az írót, a mindenéből kifosztott Eveline újra elhagy egy tűzhelyet, melyben csak vendég volt, egyedül megy ki a világba, a szakadatlan szenvedésekbe, színésznő lesz, valóságos mártír, mártírja nagy megalázottságának s annak az ellenállhatatlan vágynak, mellyel rég nem látott gyermeke iránt viseltetik. A harmadik felvonásban Eveline visszatér a Jászolhoz", a régi tűzhelyhez, de csak azért, hogy gyermekét újra lássa és megcsókolhassa. Titokban hatol be a házba, de a régi férj rajtaéri, épp amikor gyermekétől búcsúzik. A kínos helyzet megoldása az, hogy a régi félj végül is hisz felesége őszinte megtérésének, megesik szíve az igazi szenvedésen, s megtartja maga mellett a megtérőt, aki újra megtalálja a neki való életet, anyai hivatását és a családi szeretetet. A szereplőkről írván első helyen kell szólanunk Hegy esi Mariról, akiről tegnap kiderült, hogy jó kezekben egyik legértékesebb erősségévé válnék a magyar színészetnek. A második felvonás patetikus jelenetétől eltekintve alakítása egységes, finoman átgondolt és mélyen átérzett volt. Különösen a harmadik felvonásban végtelenül közvetlen, egyszerű, bensőséges és őszintén megindító volt. Ódry, a Jacques Foucher író személyesítője sugárzó intelligenciával és tökéletes készséggel játszotta meg egyik legszebb színpadi produkcióját. Mihály fin meglátszott a jóakarat; hogy nem tudott megbirkózni feladatával, valószínűleg nem a jóakaratán, hanem képességei fogyatékosságán múlt. Pethes nem volt helyén, Nagy Ibolya minden szaváért nyílt színi tapsot óhajtott aratni. A kisebb szerepeket Gyenes, Izsáki M., Náday B., Paulay E., Szacsvayné, K. Gerő Lina, Meszle'nyi A., Horváth J., Molnár László, Gabányi A., T. Vízvári M., Váradi Aranka, Vízváriné látták el. A JÁSZOL Színmű 3 felvonásban, írta Henry Bernstein. Először adták a Nemzeti Színházban április 6-án Ez A jászol című darab nemcsak a világon nem új, hanem nem új Bernsteinnél sem írt ő már hasonló dolgokat, és beváltak; azután variálta a darabjait és bennük az alakokat, s ezek is beváltak. A mozgatóelem mindig az asszony, akinek a históriája vagy ott végződik, hogy elmegy a férje mel-