Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

260 György és még sokan az elmaradhatatlanok, akik nélkül egy műcsarnoki kiállítás el sem képzelhető. Tulajdonképpen ők alakítják ki az ilyen kiállítások igazi képét. „A rossz Mikulás" és az „Azok a rossz fiúk!" ezek a legtipikusabb képviselői ennek a frakciónak. A tehetetlenség, a zűrzavar, a káosz, az ifjú-vének erőlködése és a méltán vének gyűlölt mestersége ül itt orgiát hangtalanul, ijesztőn, meredten. Mikor elmentem a Műcsarnokból, s még utoljára hátrafordultam, láttam, amint a nagy koporsón fekete lobogót lengetett a szél. A Műcsarnok gyászolja a művészetet, melynek életet adott, és amely falai közé temetkezett. A THALIA TÁRSASÁG A Thália Társaság tegnap, vasárnap délután Heijermans

1 világhírű halásztragédiáját, A remény-t hozta színre zsúfolásig telt nézőtér előtt. Az előadás egyike volt a legjobbaknak, amit magyar színpadon egyáltalán láttunk. A darab menete, erős drámai lendülete, az egyes hangulatok, a finom pszichológiai helyzetek tökéletesen érvényesültek a pompás összjátékban. Úgy a darab, mint az előadás rendkívüli hatással volt a közönségre; számos nyílt színi taps volt, olykor pedig valósággal áhítatos csend uralkodott a nézők között. A lelkes ifjú gárdából első helyen kell kiemelnünk Forgács Rózsit és Kürti Józséfet, akik nagy drámai talentumuk minden mélységét beleadták nehéz feladatukba; üde és közvetlen volt Báthory Giza; szervesen felépített naturalisztikus alakítás volt J. Kürthi Sárié. A kisebb szerepeket kitűnően látta el Doktor János, Sándor József, Vámos Hugó, Kürthy György, Kiss Mariska és Verő Margit. TAVASZ A MŰCSARNOKBAN A tavaszi kiállítást március 31-én nyitották meg a Műcsarnokban A tavasz íme bevonult a Műcsarnokba is. A Műcsarnok megnyitotta kapuit az ifjúságnak, s az ifjúság sietett elárasztani a falakat. Csakhogy ezzel az ifjúsággal úgy jártunk, mint a kritikusok a hazai szerzőkkel: addig-addig idézték a rémet, amíg megjelent, s most azután meneküljön, ki merre lát. Tessék, tessék, uraim, élvezzék végig a gyümölcsöt, mely a Műcsarnok virágtalan fáján termett. Egy kicsit zöld, egy kicsit tapad, egy kicsit émelyítő, unalmas, lélekölő, de hazai ipar. A Műcsarnok fölfedező körútra indult, és sikerrel járt: széles e hazában talált rengeteg ifjat, aki szalonképessé tud lenni Benczúr uramék művészi hajlékának födele alatt. Az ifjak és a mindenféle rendű és rangú dilettánsok álma az idén valóra vált; s a Műcsarnok nem átallotta pellengérre állítani őket. A Műcsarnok végre rájött valamire a következő okoskodással: ha én be-