Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

25 esik látni, hogy nem kér a bútoraiért megfizethetetlen árakat. Az igaz, hogy nekünk aztán mindegy, akár kér, akár nem, mert mindenképpen megfizethetetlen. HOLLÓS MÁTYÁS SZOBRA Nagy becskerek, október 13. Szürke időnknek mindenségéből dicsőségben kiemelkedő, ércbe öntött hatalmas király, köszöntünk Téged. Legnagyobb, leghatalmasabb királya voltál a nemzetnek, amelynek porából támadtál fel, mert nem születésed, hanem mert erőid voltak királyiak. Hatalmadat nem örökölted: kivívtad. Dicsőséget szereztél, nem magadnak: a nemzetnek. Szívedet adtad a népnek, ez is azt adta cserébe, s hogy szíveitek — a tied, nagy király és a pómépé — a magyar föld porában végleg egyesültek, úgy született meg a magyar nép tragikumának egyik legnagyobb, legigazabb szózata: Meghalt Hollós Mátyás, oda az igazság! Vajon hát csakugyan oda lett-e az igazság? Nem egészen. A szomorú valóság igazsága, az megmaradt a számunkra. Tanulnunk kellene belőle, holott mi felejteni igyekezünk. Királyok szobrát, nemzetek legnagyobb korszakának dicsőségét ilyen felejtések között állítjuk emlékül az utókor számára. Mintha minden nagysága e nemzetnek bele lenne öntve az ércbe: azért nem tud felszabadulni. Mintha minden önérzete, minden dicsősége megfagyott volna a művész vésője alatt, azért nem érezzük fényét és melegét. Es mint súlyos az a szobor, oly nehéz gondok közt állja körül a magyar nemzet Hollós Mátyás ércbe öntött alakját, gondolván a dicsőséges múltra, a sivár jelenre s a vigasztalan jövőre. Hol van a magyar nemzet önállósága, hol kultúrájának termékenyítőereje, hol az akkori időkhöz viszonyított anyagi jóléte, hol a budai királyi udvar, s hol vannak a nemzet hatalmának mindama tényezői, amelyek a népek boldogulását biztosítják, jövőjének fejlődést ígérnek? Ne hasonlítsuk össze Hollós Mátyás múltját a jelennel. Nem számon kérni, nem vádolni, ünnepelni jöttünk össze Erdély székvárosában, kincses Kolozsvárott. Ne nézzük azt, hogy a magyarok nagy királyának ünnepén nincs ott a magyarok királya. Ne lássuk meg viszonyaink szűkös voltát, s ne hallgassuk meg a magyar földön lakó ellenségek ordítozását, azokét, akiknek Hollós Mátyás idején csak alázkodó könyörgéseit hallotta a magyar nemzet. Éljük vissza magunkat a korba, amelyben nagyok voltunk, s öröménél a múltnak: felejtsük el a jelen keserűségeit. Felidézve emlékeit, a nagy múltban egyesüljön érzésünk. Pártküzdelmek mindenkor voltak a magyar nemzet szabad érzésű fiai közt, de nagy események mindig egyesítették. Ennek köszönhettük megmaradásunkat a Hunyadiak alatt s azon túl is.