Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

24 ról, s a semmiségbe vész el. Ilyenkor aztán a notesz visszavándorol a zsebbe, s megkezdődik a jobb karnak monoton, de egyáltalán nem fárasztó fel és alá mozgása, melynek következtében egy-két-nyolc krigli sörök jobblétre szenderülnek. Bobek sörétől megihletten, ha még sikerül a székről való csendzavarás nélküli fölkelés, továbbkocogunk a kiállítás másik részébe, amely művészi szempontból a legérdekesebb kincseket rejti magában. Itt van például Grünbaum Vilmos terme, amely a torontáli szőttesek remekeit mutatja be. Varázslatos, zsongó, vibráló hangulat kap meg bennünket, ha ide belépünk: a színek élete, az átfinomodott, szinte odalehelt rajzok harmóniája tölti meg a levegőt, s nemcsak szemünk merül el kéjelegve a gyönyörűségbe, hanem magunkba szívjuk, leheljük ezt az édes érzést. Az indusi függönyök diszkrét, reszkető, halvány színe szabja meg a tónust, melyben egymást emelve és kiegészítve simulnak egymáshoz a XVI— XVIII. század antik keleti és délszláv hímzései és a modern szőttesek elegáns kompozíciói. Ábrándok születnek bennünk; a beszűrődő, a függönyökön színessé, misztikussá forgácsolódó napsugarak odatűznek a sejtelmes, lenge szövetekre, s amint végigsimogatják azokat, mintha ifjú, suhanó leányalakok jelenlétét éreznők, akik el-elbújva, kacagva lebbentik fel magukról az áttetsző, napsugárözönben fürdő fátyolt... Alig tudunk szabadulni a varázstól, hogy ismét a reális, anyagias világba visszahullva mámorosan búcsúzzunk el tovatűnő, napfénybe olvadó szépeinktől. A legmodernebb technika, a legfejlettebb műízlés vagy mondjuk inkább művészet terme a szőnyeggyáré; s ha büszkén nézünk ezekre a páratlanul szép szőnyegekre, gobelinekre, újra a mi fáradhatatlan, mindenhez értő művészünkre, Streitman tanárra kell gondolnunk, aki a legelső volt Nagybecskereken azok között, akik a helybeli szőnyegiparról még csak álmodni is mertek. Ezüstérem jutalmazta Homa Kálmán esztergályos polgártársunk kiállított tárgyait, amelyek, mint a jó bor, nem szorulnak cégérre, önmagukat dicsérik azok. Városunk legkiválóbb esztergályosa azonban meg is érdemli a sok dicséretet, mellyel minden oldalról elhalmozzák, mert minden egyes munkáját nemcsak azok végtelen praktikus, kényelmes volta, hanem a finom, szabályos kidolgozás és a művészi forma is jellemzi. Székeibe beleülni és nikotin és füst nélküli pipákból szipákolni, valóban nem e világra való élvezet. A legtöbb megrendelésre aránylag talán az asztalosok dolgoztak, így Korényi Gyuláné minden kiállított tárgya megrendelésre készült. Örömmel látjuk a tulipántos, rózsás ládát is képviselve, mely Vinczehidy Ernő dr.-ban talált pártfogóra. Valamennyi asztalosunkról elmondhatjuk, hogy nem elégedtek meg a megrendelésekben foglalt megbízással, hanem mindig csínnal, eleganciával készítették el tárgyaikat. A kárpitosipart kiválóan képviseli itt Keksz Henrik gyönyörű bútoraival, aki egyik-másik garnitúrájával méltó tetszést és feltűnést keltett. Jól-