Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.
Nyomtatásban megjelent írások
153 A TÉLI TARLAT III. Sport-e avagy kenyérkereset a művészet? Kedvtelés vagy gond? Nincs kizárva, hogy a tőkériákat 1 azért alapítják az emberek, hogy ott a nagy métából és pitykézésből kinőtt legények a labdarúgás helyett gipszből való vagy természet adta fejek kopírozásán trenírozzák magukat; de szerepelhet a művészet mint pálya, azaz kenyérkereset is, mely esetben fontos hivatás jut Amicus Juventutis Pályamutatójának, 2 melyből alkalmasint megtudható, milyen kvalifikáció szükséges a művésszé levéshez. Csatlakoznék valamely t. előttem szóló nézetéhez, aki azt mondaná, hogy a művészet mégis inkább kenyérkereset, mégpedig üzleti alapon, a kereslet és kínálat alapján. Magyarországon vannak műbarátok, és van állam is, s e két tényezőnek szükségletei közt szerepel a művészet is, mint olyan; ezzel szemben, mint mindenütt a világon, születnek nálunk is emberek, akik ceruzával, ecsettel vagy más szerszámokkal meg tudnak csinálni egy fejet vagy egy tájképet, hogy az hasonlít, kérem, az eredetihez. Sőt majdnem olyan szép és finom, mint egy fotográfia. Ha emellett aztán valaki még járatos a villogó alsónadrág nációjának históriájában, a Bibliában, sőt a mitológiában is, s nagy vásznakra úgy tud ,jeleneteket" megrögzíteni, hogy az illető magyar királyi művészeti tanácsos azt mondja rá: nini, hiszen én olvastam erről - akkor az illetőre különösen szép jövő vár, kapcsolatban tanári állással és állami megbízásokkal, ami mind a szűkölködőnek nevezett művészet épülésére válik. Az embert nevelik, hogy később szintén nevelhessen, az ember megél, az ember alkot, kiállít és elad, s ha az embert többes számban tömegnek fogjuk fel, akkor megértjük azt a csodálatos egyetértést, kereskedelmi becsületességet és végtelen harmóniát, amely a műbarátok, az állam és a művészet között fönnáll. Olyan egyensúly ez, amelyet nálunk mind ez ideig senki sem tudott megbülenteni, sőt az energiájából kiemelt súlyokat úgy engedte át a köznek, hogy azok az illető serpenyőbe jutva még hatványozottabban megszilárdították az egyensúlyt. Amennyivel súlyosabb ember Ferenczy Károly, mint Balló Ede, annál több energiaértékkel szerepel ő az egyensúly állandósításában. Mert ott szerepel. Vagy nem? Tessék csak elővenni a műkritikákat. Mert meg vagyon írva, hogy a téli tárlatból kiemelkednek: Ferenczy, Csók, Márk, Szenes vagy akár Ferenczy, Mednyánszky, Balló, Knopp, Pállik, Poll stb. Ez a közösség pedig neveztetik művészetnek, s ez a közösség oly erős, hogyha egy összefogott névcsoportra azt mondom: giccs, akkor benne van a giccsben Ferenczy, Csók és Mednyánszky is; ha azt mondom: nem giccs, akkor kijön a giccsből Márk, Szenes, Balló, Knopp, Pállik, Poll stb. Ez azért van, mert, mint mondani szokás, Magyarországon minden lehetséges, s igazuk lehet azoknak, akik azt mondják, hogy a hivatatlan egzisztenciák biztosításának s ezzel kapcsolatban a művészet csődbe juttatásának elsősorban az állam
