Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

14 az, hogy a város tiszta vagyona jelenleg 20 millió forint, a lakosság jólétéről pedig annak 9 millió forintnyi betétje számol. Bámulatos nép lakja ezt a várost! ösi szittya vér és lélek lakozik ezekben a kemény arcú emberekben, s vérbeli szeretettel és élénkséggel ír róluk Kovács János. Köztük él, látszik, ismeri a lelkük minden gondolatját, örömmel csüng minden nemzeti, erős vonáson. De mielőtt róluk szólna, igen helyesen, megismertet a város idegen elemeivel: hogy az erőt és kitartást élesebben lássuk. Mert a német is, a rác is szilárdan iparkodtak fenntartani nemzetiségüket, de velük szemben a mindig résen álló magisztrátus hazafiasságáról példaként felhozza e rendeletet (ma is meg lehetne szívlelni!): ,,A németek a polgárjogért csak magyarul folyamodhatnak, s az esküt csak magyarul tehetik le, s az idegen országból jöttek a polgárjogért 50 frtot fizetnek; azok a német iparosok pedig, kik a lakosságnak valami munkát teljesítenek, annak kimutatását s a nyugtát magyarul tartoznak kiállítani." (Városi jegyzőkönyv, 1748.) Többek között felemlíti az első zsidó lakost, Moyses Izsákot, ki 1714ben bérelt itt boltot, s utána mindegyre „szivárkoznak" a városba. így tér át a szegedi magyar nép etnográfiai ismertetésére, mely éppúgy összeszövődik az egész magyar nép természetével, mint történelme a magyar históriával. Élesen kimutatja az ellentétet a szegedi kétféle magyar között. A Tisza, Maros, számtalan ér, tavak és hatalmas rétségek által körülölelt felsővároson: halászattal, hajózással és vadászattal, az alsóvároson, illetve a város nagy külső területén, a legelőkben gazdag környéken messzi partokig kiterjeszkedve: az állattenyésztéssel és földmíveléssel foglalkozók telepedtek le. Az élet- és gondolkodásmód, a típus,jelleg és egyéb óriási ellentétekkel szemben csakis a családélet, a nyelv, az ősi szokások és a történelmi fejlődés bizonyítékai a szegedi nép egykori letelepedésének és egyenlő fajiságának. A felsőváros szálasabb, csinosabb népe - előkelőbbnek tartotta s tartja magát az alsóvárosnál — mulatozásra, hejehujára hajlandóbb, míg ez középtermetű, nehézkesebb, inkább kertöl (nem őszinte), furfangos. A munkában azonban mindkettő: bírós, kitartó, szerény és erős. A felsővárosi modernebb, az alsóvárosi konzervatív. Az kényes város, ez jámbor város, mint a helyi szólása mondja. A családi élet tisztaságát, mely féltékenyen őrzött kincs volt mindig a szegedi népnél, jellemzik a legrégibb időkből fennmaradt kemény büntetések, melyeknek romjai manapság is megvannak. Ezzel kapcsolatban ismerteti a házat, a lakást és berendezését, kiemelve a nép ez irányú ízlését, tipikus eredetiséggel párosult naiv eredetiségét. És különösen itt mutatja be mindazt (képeken is), ami a szegedi nép megismeréséhez szükséges, mert a felette érdekes város népéletének jelenségei, sajátságai, megnyilatkozásai, régi szokásai, tárgyai és ősfoglalkozásának eszközei a nagy árvíz után bekövetkezett városias, úgynevezett modem fejlődés által az enyészet veszélyének vannak kitéve. Becses adatokat képeznek itt a magyar népélet megismerésében a pogány kori szokások és hitregei vonatkozások, melyek