Terjék József: Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról

Körösi Csorna Sándor élete - a levelek és emlékezések tükrében

mezhetjük, hogy addigra Csorna biztos híreket akar magával vinni a hőn keresett őshazáról. Fentiekből láthatjuk, hogy Csorna csaknem minden keservesen megtakarított pénzét hazaküldi. Nem ez az egyetlen küldeménye, hiszen 1835 januárjában műveiből 50 példányt indít útnak, magyarországi és erdélyi szétosztásra (az elosztás a Magyar Tudós Társaság 1836. január 11-i ülésén történik meg). Nem feledkezik meg a göttingeni alma materről sem, 1835. január 20-án kelt dedikációval ma is őrzi a nagy múltú intézmény a nemes ajándékot. Ebben az időszakban még egy jelentős esemény történik, amely nagy hatással lehetett Csornára: Guláb Szingh dzsammui fejedelem megtámadja és meghódítja Ladakot (beleértve Zanszkárt is), ahol Csorna oly hosszú időn át tartózkodott. Bizonyára aggódik a lámáért, aki. mint ismeretes, a lehi udvar bizalmi embere. PRÓBÁLKOZÁSOK ÉSZAK-BENGÁLBAN (1835. december-1837. november) J. Prinsep már 1835. január 20-i levelében írja Döbrentei Gábornak, hogy Csorna utazást forgat a fejében Tirhut, Nepál, Lhásza tartományokba. Valóban, Csorna novemberben bejelenti utazási szándékát, melyet azzal indokol, hogy végcélját, melyért Keletre jött, még nem érte el. Három évre kér angol és perzsa nyelvű útlevelet, s december 14-én útra is kel. Egy hónap múlva Maldából írt levelében arról értesít, hogy Szikkimbe fog utazni. Újabb bő hónap elteltével Dzsalpáiguriból már arról számol be, hogy a költséges és veszélyes szikkimi és nepáli útról lemond, s a bengáli és szanszkrit nyelveket fogja tanulmányozni azon a vidéken. Az a körülmény, hogy csak a hazájából érkező leveleket kéri számára továbbítani, megerősíti, hogy ennek az utazásnak az indítéka magyar érzelmű volt. Az elkövetkező időben, több mint másfél évig, jobbára Titaljában tartózkodik. Sem ottani munkájáról, sem visszaérkeztének pontos idejéről nincs forrásunk, csak annyit tudunk, hogy 1837 végén már Kalkuttában tartózkodik. KALKUTTÁBAN, MÁSODSZOR (1837. december-1842. február) Kalkuttában már várja az utazása előtt leadott, s időközben az Asiatic Researc/resben megjelent cikke, mely az egyik tibeti kánon elemzéséről szól (1836), s ugyancsak megjelentek azok a kisebb tanulmányok is a Journal of the AsiaticSociety of Bengalban, melyeket Észak-Bengálból küldött: egy bhutáni zászló tibeti feliratáról,, egy tibeti ajándékozási sál szövegéről (1836). Kalkuttában ismét az Ázsiai Társaság könyvtárában dolgozik, az újonnan érkező tibeti könyveket katalogizálja. Folytatja a tibetisztikai tanulmányok közlését, ekkor lát napvilágot a buddhizmus különböző felekezeteiről (JRASB, 1838), a tibeti történeti és nyelvészeti munkákról (JRASB, 1838), Buddha életéről (As. Res., 1839), a Kandzsúr elemzéséről (As. Res., 1839), a Tandzsúr tartalmáról (As. Res., 1839) és a buddhista amulettekről (JRASB, 1840) írt értekezése. 28