Terjék József: Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról

Körösi Csorna Sándor élete - a levelek és emlékezések tükrében

Segít különböző misszionáriusoknak, akik zsoltároknak tibetire történő fordítását kérik tőle; készséggel tanítja S. C. Malant, az Ázsiai Társaság új titkárát tibeti nyelvre. Vele őszinte barátságot köt, legértékesebb tibeti könyveit neki ajándékozza, mikor Maian 1841-ben visszatér Londonba. Ez a barátság annál is inkább értékes, mivel tudjuk, hogy ekkor már rendkívül elkülönült, zárkózott életmódot folytat. 1841. szeptember 27-én kelt perzsa nyelvű útlevéllel 1842. február 9-én újra útnak indul, hogy Szikkimen át Nagy-Tibetbe, annak fővárosába, Lhászába jusson, hogy onnan továbbmenve elérjen a jugarok földjére. A VÉG: DARDZSILING (1842. április 11.) A Terai mocsaras vidékén át 1842. március 24-én érkezik Dardzsilingbe lepcsa szolgájával. Ott A. Campbell fogadja s siet segítségére, hogy szikkimi útjára mihamarább elindulhasson. Erre azonban már nem kerülhet sor. mert az útközben szerzett malária április 6-án ágynak dönti, s néhány napi tusa után, április 11-én hajnalban meghal. Másnap a dardzsilingi temetőben eltemetik. Sírjára az Ázsiai Társaság emel emlékkövet 1844-ben, jóval később pedig szülőfaluja és a Magyar Tudományos Akadémia helyez el azemlékkövön feliratokat (1910). Élete során több ízben is költött halálhíre most igaznak bizonyul. Szülőhazájában Hegedűs Sámuel, Kemény Zsigmond, Toldy Ferenc és Eötvös József mond nekrológot, közülük az utóbbi így zárja búcsúszavait: „Körösi emléke itt él közöttünk, s nu'g e határok közt szív lesz, mely hazája nevénél feldobog, míg a magyar nemzetiségéért lelkesülni tud: dicső emléke felejtve nem lesz." 29