Terjék József: Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról
Körösi Csorna Sándor élete - a levelek és emlékezések tükrében
dományos tanulmánya jelenik meg a Journal of the Asiatic Society of Bengal folyóiratban: Tibet földrajzáról, egy tibeti irodalmi töredékről (1832), a kálacsakra- és ősbuddhaelmélet keletkezéséről, a tibeti útlevélről, a Sakja nemzetség eredetéről (1833), a szimbolikus számok használatáról, a tibeti gyógyászatról (1834). Közben a főművek is elkészülnek, 1832 decemberében az Ázsiai Társaság titkára bejelenti, hogy az alapvető munkák, a szótár és a nyelvtan, elkészültek. 1833-ban egész éven át tart a nyomdai előkészítés és a nyomtatás, míg végre 1834. január 5-én Prinsep, az Ázsiai Társaság titkára jelenti a Kormánynak, hogy a művek 500 példányban (feltehetően 250-250) napvilágot láttak. Bár Prinsep mindkét munkáról szól, valószínű azonban, hogy a szótár 1834 februárjában, a nyelvtan pedig 1834 decemberében jelent csak meg. Csorna 100 példányt kér belőlük, hogy szétoszthassa azokat. Az előszóban Csorna nyilvános köszönetét fejezi ki az angoloknak a számára nyújtott támogatásért, nem elégszik meg azzal, hogy ez a köszönet „csupán" abban nyilvánuljon meg, hogy könyvei nyelvéül az angolt választotta. Az Ázsiai Társaság 1834. február 6-an tiszteleti tagjául választja, mely gesztussal siet kifejezésre juttatni, hogy Csorna tudós munkáját a legmesszebbmenőkig elismeri. A másik nagy élmény, amely Csornát Kalkuttában éri, az, hogy a hazai szó megtalálja. Neumann londoni osztrák követségi titkár levelét, s az azzal egyidejűleg elküldött pénzt, az országos gyűjtés végösszegét 1832. április 30-án veszi kézhez. Öröménél talán csak a lelkiismeret-furdalása nagyobb: mit tud jelenteni az otthoniaknak a keresett őshazáról. Siet biztosítani honfitársait, hogy tibeti tanulmányai mellett nem adta fel eredeti célkitűzését, s talált is biztató szálakat a szanszkrit és magyar nyelv szorosabb kapcsolatáról — bár eddig még a szanszkrittal nem sok ideje volt foglalkozni. Alighanem ez az egyetlen elhamarkodott kijelentés Csorna tollából, amit élete során elkövetett. Tizenkét és fél év távollét után megbocsátható, hogy valami eredményt szeretne jelenteni, hiszen tudja, le is írja, tisztában van azzal, hogy Magyarországon tibetisztikai úttörő munkásságát nem fogják méltányolni. így kerül aztán a tibeti szótár előszavába is a szanszkrit magyar nyelvrokonság említése. Hogy igazolja kijelentését, Kalkuttában szorgalmasan tanulja a szanszkritot. A Tudós Társaság levele, melyet Döbrentei Gábor titoknok küld neki, 1834 novemberében jut el hozzá. Ebből értesül a Társaság megalakulásáról. Csak 1835. július 18-án válaszol rá, mivel ekkor áll módjában 200 aranyat is küldeni a Tudós Társaság támogatására. Döbrentei ezt követően küldi el számára az 1835. szeptember 30-án kelt tagsági oklevelet, jóllehet a választás 1833. november 15-én megtörtént. Gyanítható, hogy Döbrentei előbb bizonyosságot akart szerezni Csorna biztos tartózkodási helyéről. Csorna a Tudós Társaságnak küldött levelével egy időben, 1835. július 18-án ír levelet, eljövetele óta első ízben, a Nagyenyedi Kollégium tanári karának is. Ezzel a levéllel 450 aranyat küld különféle alapítványokra és adományokra. A címzettek 1836 februárjában veszik át a pénzküldeményt, melynek igazolását megküldik Csornának is (ekkor már ő nincs Kalkuttában). A nagyenyedi levélben azt írja, hogy 1840-ig hazatér. Ezt csak úgy értel27
