Terjék József: Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról

Körösi Csorna Sándor élete - a levelek és emlékezések tükrében

mának. Egyúttal a kormány utasítja a Bengáli Ázsiai Társaságot, hogy vegyék fel Csornával a kapcsolatot. A kényszerpihenő idején ért keserű élményeket, amelyekben az unatkozó gyarmati ..úri" társaság részesítette mint csodabogarat, évek múltán is felemlegeti. Szerencsére igaz barátokra is lel, mindenekelőtt Gerard orvos személyében. Éppen az ő tanácsára dönt úgy. hogy a kevésbé veszélyes Szatledzs-völgyben kísérel meg megfelelő kolostorra és tanárra szert tenni, s az orvos ajánlólevelével ellátva erre veszi útját, amikor az esős évszak beállta előtt elindul. Csorna felbukkanásakor tartózkodik Kalkuttában éppen G. Willock, aki 1825. március 20-án kelt levelében gyorsan értesíti Teheránban levő testvérét az örömhírről. H. Willock pedig továbbítja a jó hírt. így jut el haza is a régen várt tudósítás (1825 szeptemberében). PÚK! AL, A MÁSODIK KOLOSTOR (1825. november 10.-1826. október) Szabáthu (1825. június 6.). a Szatledzs völgye: Kotgarh, Kanam; a Szpiti völgye: Nahó, Szungnam; Kunzam-hágó (Szpiti és Lahul között), Tetha (1825. augusztus 12.), Puktal (1825. november 10.), Kulu-völgy(7), Szabáthu (1827.január?). Útnak indulásakor még habozik, hogy melyik utat válassza, az ismertet, amelyen Szabáthuba érkezett, vagy a számára ismeretlen Szatledzs-völgyit. Az utóbbi meilett dönt, de úgy tűnik, megbánja, mert panaszkodik az út tekervényessége miatt. Végül ismét Zanszkárban lyukad ki, ,,a láma" faluját, Tethát 2 hónapi úttal éri el. A láma csak egy jó hónapra rá tér haza, ekkor egyeznek meg, hogy Puktaiban, az ottani kolostorban fognak dolgozni egy éven keresztül, majd pedig, a láma óhajának megfelelően együttesen mennek Szabáthuba. A láma azonban most nem tartja meg szavát, huzamos ideig távol van, Csorna jobbára magára marad Puktalban. Csorna ingerülten panaszkodik később a láma hanyagságáról, amely őt a munka megnyygtató befejezésében meggátolta. Nyelvtana anyaggyűjtésével elkészül, szótára azonban még sok munkát kíván. Kissé kárpótolja a csalódott Csornát, hogy igen gazdag tibeti könyvzsákmánnyal térhet vissza Szabáthuba. Még Puktalban éri a Bengáli Ázsiai Társaság első levele, melyben H. H. Wilson a Társaság segítségét ajánlja fel. A szándék értékét csökkenti, hogy a levél majd' egy évi hányattatás után került Csorna kezébe. 1826 késő őszén indul vissza Szabáthuba. Sem az útvonalat, sem az indulás és érkezés időpontját nem ismerjük, csupán feltételezzük, hogy a Kulu-völgyön át érkezik meg, s ebben az esetben valószínű, hogy ott el is tölt egy-két hónapot. 24