Antal Jánosné, Sáfrán Györgyi (szerk.): Arany János akadémiai kézirataiból.

Arany kézírásáról

II készült. Ennél kb. egy évtizeddel későbbi, nyugodt, ha tetszik bizakodó írásképet mutat a „Toldi Szerelme" készülésére utaló jegyzet meg a lap fölső szélén található megjelölés: ,,A tisztázat". Ennél valamivel későbbi, de ugyancsak gondos, a munka örömét lehelő tollvezetéssel készült az a lap, amely a címerek rajzát s a hozzájuk fűzött magyarázatokat adja. Megint körülbelül egy évtizeddel későbbről való lapra irónnal hevenyészve — nyílván a végső kidolgozásra összegyűjtött töredékeket leltárba vevő jegyzetként — odafirkált írás. (Érdemes figyelni a kedély játékára is. A „Toldiána" szót először ugyanazzal a vastag irónnal írta le Arany mint a „Daliás idők" egykori címlapjára írt utolsó jegyzést, aztán tollal fölébe írta: „tűzre való!" de azért kihúzta tollal is a „Toldiáná"-t.") A másik példán az „Ártatlan dacz". (31. tétel) Arany a Dec. 1 1. 1865-ös dátumot írta a cím alá (érdemes megjegyezni, hogy csak a valamilyen okból fontos verseket datálta így, egyébként a versek végére írta az évszámot); az érzékeny lélek sértődöttsége a nyugtalan tisztázaton is ott remeg még; a magyarázó jegyzetet egy évtizeddel később, az „Új folyam" verseinek írásával (a legutolsó sort még később, 1879 után) jegyezte be oda, ahol éppen hely volt, nyugodt, de már öreges-szálkás írással. Prózai szövegeit, hivatalos írásait és leveleit egyaránt nyugodt folyamatossággal írta. Impúrumot csak kivételes esetben készített az ilyesmihez, főként akkor, ha a társadalmi, hivatali ranglétra fordulatait kellett pontosan alkalmaznia; ilyenkor a kész nyomtatványokat is kijavította (például a 29. tételben közölt meghívón). Általában ragaszkodott bizonyos tipográfiai szokásaihoz: a levelek első sorát például általában a margó legszélén kezdte, a hivatalos iratokat egy félbehajtott ív fél oldalára fogalmazta, helyet hagyván az esetleges kiegészítésekre stb. Minden írásán rajta van azonban pillanatnyi kedélyállapotának bélyege. Érdemes ilyen tekintetben megfigyelni a szerkesztőség elvállalásával kapcsolatos három levél (a 8.,9.,10. tétel) árnyalatainak változását: a Csengerynek szóló csupa bizakodás, tág lélegzetvétel s mértéktartó barátság, a Gyulainak nyilván közvetlenül ezután írt már csupa izgalom, intézkedő erély; a Szász Károlyhoz mintegy két héttel később intézett viszont teli aggodalommal, tépelődéssel, növekvő bizonytalansággal, aprólékossággal; mintegy az írásban is tükrözteti a tartalom elemeit. S mind a három a befelé húzódó-keskenyülő tipográfiai összképben az anyagi gond feltörésének s lassú leküzdésének jeleit mutatja. A kedélyvilág fegyelme néha levélírás közben is fölszakad. A tépelődés, vajúdás félelmetes emléke például az a levélfogalmazvány, amelyet Wenckheim Béla miniszternek kezdett írni 1867. jún. 15-én, kínosnak érzett kitüntetésének elhárítása ügyében. S milyen jellemző, hogy az idevágó iratokat később, már fegyelmezett, higgadt írással kommentálva „rendjelem története" fölírással csomagba fűzte! (48/1—5. tétel.) A vívódó, az ihlet perceit megragadó s a vázlatos szöveget formálva továbbfejlesztő, alkotó nyugtalanság és állhatatosság emlékei a versfogalmazványok. Ha ezeket sikerülne rendezetten öszszeállítani, igen mély bepillantást nyerhetnénk a költő alkotásmódjának természetébe. Sajnos az első fogalmazványok legnagyobb része elégett az ostrom idején; annál becsesebbek a megmaradtak. Néhány töredék azt bizonyítja, hogy egy-egy vers-eszmét vagy részletet ott és úgy szokott lejegyezni, ahogy hozzájutott. Például egy karlsbadi számlára (55. tétel). De tudjuk, hogy följegyzett ilyesmit könyvei margójára, levél vagy folyóiratborítókra s mindenféle üres papírra, ami éppen kezébe akadt. A Kapcsos Könyv ilyen tekintetben valóságos kincsesbányája a megfigyelőnek. Oda csak kész verseket tisztázott be, a lapok mégis tele vannak a javítások legkülönfélébb válfajaival: irónnal följegyzett ötlettel, tintával végrehajtott átírással, kivágott részecskék helyére ragasztott betoldásokon olvasható módosításokkal stb. Bizonyságai ezek Arany kivételes műhelygondjának, de emlékei a versek fogadtatása elé aggódva néző szorongásnak és annak is, hogy a legjobb megoldást még a teljes magányban is különféle tekintetek módosították. Idő, kedélyállapot, csiszoló míves munka, mérlegelő töprengés, komplex érvényesülésének igen érdekes emléke „A walesi bárdok" kézirata. (16. tétel.) Ezt a versét Arany sohasem látta el évszámmal. Vojnovich szerint „Arany László tette ki először az évszámot ... s e jegyzetet: 1863ban a Koszorúban jelent meg először, de 1857-ben keletkezett ... az alkalom I. Ferenc József Budára jövetele volt ... költeményébe a költő 1857-ben Nagykőrösön fogott bele ... kiadni azonban nem lehetett; félbehagyta ... 1861-ben írhatta meg a bejegyzést." A 16. betétben látható kézirat-hasonmás e történet igazságának beszédes bizonyítéka. A kézirat első oldala: nyugodt, pontos