Fekete Gézáné, F. Csanak Dóra (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1826–1976.
I. A Könyvtár történetének vázlata
kiadványait, a legfontosabb tudományos folyóiratokat, szótárakat, nyelvészeti és irodalomtörténeti munkákat, enciklopédiákat és kézikönyveket, valamint a fontosabb monográfiákat. A külföldi vásárlásokra rendelkezésre álló évi 1 000 forintnyi összegből azonban nem lehetett megfelelő színvonalú gyűjteménnyé fejleszteni a főleg ajándékokból és megvásárolt gyűjteményekből kialakult meglehetősen heterogén könyvállományt. Ezért Eötvös 5 000 forintos évi dotációt bocsátott a Könyvtár rendelkezésére külföldi vásárlásokra. Ezzel, valamint a cserekapcsolatok további bővülésével (a cserepartnerek száma 1865-től 1910-ig 100-ról 230-ra emelkedett) a Könyvtár a következő években értékes tudományos kiadványokhoz jutott. Becses gyarapodást jelentett a Pulszky-, Hadik Gusztáv-, Waldstein-, Siskovits-, Reiner- és Katona Lajos könyvtár s különösen az 1711 előtti magyar és magyar vonatkozású könyveket tartalmazó Ráthkönyvtár, továbbá a héber könyvekből és kéziratokból álló Kaufmann-gyűjtemény. Bár e korszak végén már több tekintetben mutatkoztak a válságjelei (lassúbbá vált a feldolgozás üteme, nem-tudományos kiadványok beáramlásával csökkent az állomány tudományos jellege, fogyott a raktári férőhely stb.), katasztrofális helyzetet az első világháború teremtett. Megfogyatkozott a kötelespéldányként kapott hazai könyvtermés, megszűntek illetve a szövetséges országok intézményeire korlátozódtak a cserekapcsolatok, csökkent az olvasók száma, s a Könyvtár egyre jobban elszigetelődött a hazai könyvtárügy fejlődésétől. A helyzet egészen az 1920-as évek közepéig sem javult. Az állam pénzügyi csődje következtében az Akadémia alapítványai értéküket vesztették, inflációs pénzzel nem lehetett külföldi könyveket vásárolni, saját kiadványok híján pedig nem volt mód a cserekapcsolatok felélesztésére sem. Néhány külföldi akadémia (London, Edinburgh, Róma) ellenszolgáltatás nélkül is folytatta kiadványai megküldését. A gyarapodást emellett csak a kötelespéldányként kapott, szerény hazai könyvtermés jelentette. Fűtési nehézségek miatt pangott a Könyvtár olvasóforgalma is. Súlyosbította a helyzetet e nehéz időkben a nem megfelelő személyzeti ellátottság is. Némi javulást hozott a stabilizáció, s majdnem ezzel egyidőben (1925) a gazdag elméleti és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező új könyvtárigazgató, Ferenczi Zoltán kinevezése a Könyvtár élére. Ö újra megindította a legfontosabb folyóiratok előfizetését, felélesztette a cserekapcsolatokat. Új raktárhelyiségeket szerzett s ezzel sikerült megoldania az állomány megfelelő elhelyezését. Halála után azonban ismét megszakadt a dinamikus fejlődés. Pótolni kellett volna a világháború időszakában és az azt követő években elmaradt beszerzéseket és a katalogizálatlan könyvek feldolgozását. Nagy értékű gyarapodás volt a Vigyázó-vagyonnal együtt az Akadémiára szállt 17 000 kötetes Vigyázó-könyvtár (értékes kódex-, ősnyomtatvány-, régi magyar könyvanyag és egyéb ritkaságok gazdag gyűjteménye), továbbá Stein Aurél könyvtára és az ugyancsak orientalisztikai anyagot tartalmazó Kégl-könyvtár. E gyűjteményeknek és a régebbi restanciának a feldolgozása mellett azonban elmaradt az állomány hiányainak pótlása és az új tudományos könyvtermés beszerzése is. A Vigyázó-vagyon nagy lehetőséget jelenthetett volna az Akadémia számára, de
