Fekete Gézáné, F. Csanak Dóra (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1826–1976.

I. A Könyvtár történetének vázlata

a gazdasági válság, majd a második világháború kitörése megakadályozta a vagyon megfelelő hasznosítását a magyar tudomány érdekében. A két világháború közötti időszak a hanyatlás éveit jelentette a Könyvtár életében, az intézmény elmaradt a fejlődésben, elzárkózott a szélesebb nyilvánosság elől. A könyvtári munkák egyre kedvezőtlenebb körülmények között folytak, a személyzet létszáma nem volt elegendő, a vásárlás akadozott, a kötelespéldányok tömeges beáramlása viszont a helyproblémát súlyosbította. A cserekapcsolatok fejlődése volt e korszak egyik pozitívuma: 1929 és 1938 között mintegy 450 cserekapcsolat jött létre s az Akadémia e korszak hivatalos nacionalista politikája ellenére kapcsolatot tartott a szomszédos államokkal, sőt a Szovjetunió akadémiai intézményeivel is (Moszkva, Leningrád, Kiev). A második világháború idején, az ország hadszíntérré válásakor az állomány megmentése vált a Könyvtár fő feladatává. A legértékesebb kéziratokat és könyvritkaságokat saját óvóhelyre, a Nemzeti Bank bombabiztos pincéjébe és a Várhegy alatti barlangokba szállították. Az igen exponált helyen lévő székház a harcok során több találatot kapott, az állományt azonban szerencsére nem érte jelentősebb károsodás. 1944-ben, a megnyitás centenáriumán a Könyvtár a teljes bénultság állapotában volt; szolgáltatásai megszűntek, fűtés és világítás nem volt az épületben, a munka szünetelt, az ablakok nélküli raktárak és munkahelyek ki voltak téve a pusztulásnak. 1949 - 1976 A felszabadulás után nagy nehézségek között kezdődött meg az intézmény helyreállítása. Sikerült visszaszerezni és felállítani a biztonságba helyezett könyveket és kéziratokat. 1946-tól kezdve hatféle idegen nyelvű kiadvány (Acta Hungarica) segítségével megkezdődött a cserekapcsolatok felújítása; 1947-ben még csak 65, 1949-ben azonban már 254 intézménnyel folyt a nemzetközi csere. 1949-ben a kormányzat anyagi segítségével új olvasótermi és folyóirattermi berendezés készült, majd további helyiségek átalakítására is sor került. A hosszabb nyitvatartási idő révén megsokszorozódott a könyvtárat használók száma, megnőtt a könyv- és folyóiratbeszerzés (1948-ban 7 000 művel, 530 külföldi és 170 hazai folyóirattal nőtt az állomány). Újjáalakult a Kézirattár, megkezdődött a Keleti Könyvtár szervezése. A könyvtárosok számának növekedése mind több új feladat ellátását tette lehetővé. Az Akadémia Könyvtára az elzárkózás évei és a háborús pusztítások helyrehozatala után készen állt feladatai felismerésére, szervezetének és munkamódszereinek modernizálására, az Akadémia és általában a magyar tudomány hatékonyabb szolgálatára. Az Akadémia újjászervezését törvénybe foglaló 1949. évi XXVII. tc. a Könyvtár életében is új korszak kezdetét jelentette. Az átszervezés által a Magyar Tudományos Akadémia az ország legfelsőbb tudományos testületévé vált. Feladata lett a hazai tudományos kutatás elvi irányítása, a kutatások fő irányainak meghatáro-