Fekete Gézáné, F. Csanak Dóra (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1826–1976.

I. A Könyvtár történetének vázlata

A megnyitás idején 50—60 000 kötetből álló állományt a szerény lehetőségek miatt csak az Akadémia tagjai és más, külön engedéllyel rendelkező tudósok használhatták, az alapítólevélnek a széles körű nyilvánosságot biztosítani kívánó szándéka ekkor még nem valósulhatott meg. A belső könyvtári munkát azonban Toldy Ferenc 1848-ban kiadott első Utasítása a kor színvonalára emelte. Az Akadémia működésének korlátozása az abszolutizmus idején a Könyvtárat is súlyosan érintette. Egy időre elvesztette a kötelespéldány-jogát, gyarapodása a nemzetközi csere anyagára és néhány nagy értékű hagyatékra korlátozódott (Jancsó-, Czech-, Somssich-könyvtár, Döbrentei Gábor és Gaál György kéziratgyűjteménye). 1865 - 1949 A hatvanas évek döntő fordulatot-hoztak az Akadémia és a Könyvtár életében. A magyar társadalom közadakozásból 900 000 forintra növelte a nemzeti szellemet reprezentáló Akadémia alaptőkéjét, s külön 600 000 forint gyűlt össze önálló székház építésére. August Stüler tervei alapján, Ybl Miklós és Skalnitzky Antal vezetésével épült fel az Akadémia mai palotája 1865-re, amelyben a Könyvtár is megfelelő helyet és korszerű technikai felszerelést kapott. Az ideszállított állományt két év alatt (1865-1867) új szakrendszerben állították fel, amely a gyűjtemény összetételére s nem a tudományok valamilyen elméleti rendszerére épült. Megszűnt a kettős felállítás, a Teleki-gyűjtemény is az egységes szakrendben kapott helyet. Új katalógusrendszer készült, amely helyrajzi kötet-, betűrendes cédula- és szakkatalógusból állt. A munkát Hunfalvy Pál nyelvtudós, főkönyvtárnok, továbbá Budenz József nyelvész és Rómer Flóris régész végezte. Az új épületben már lehetővé vált szélesebb körű tudományos olvasóréteg kiszolgálása, bár a használat módjának megkötései némileg akadályozták a Könyvtár állományának közkinccsé tételét. 1865-ben létrejött az Akadémia Elnökségéhez és Igazgató Tanácsához tartozó Könyvtári Bizottság, amelynek első elnöke Toldy Ferenc, tagjai Arany János, Horváth Cyrill, Jedlik Ányos, Pauler Tivadar, Petzval Ottó, Wenzel Gusztáv, valamint a két könyvtárnok, Hunfalvy Pál és Budenz József — valamennyien kiemelkedő tudósok — voltak. A Bizottság kezdetben korlátozottabb tevékenysége utóbb egyre jobban bővült; 1875-től a Könyvtárnak majd szinte minden kérdésével foglalkozott, a feldolgozás és használat módjával, gondoskodott a személyzet kiegészítéséről, újabb könyvraktárakról és lehetőséget teremtett nagyobb könyv- és kéziratgyűjtemények (Szilágyi Dániel könyvtára, Kisfaludy Sándor kéziratai stb.) megszerzésére is. A Könyvtári Bizottság az Akadémia átszervezéséig, 1949-ig működött. Eötvös József kultuszminiszter 1869-ben megvizsgálta a pesti nagykönyvtárak helyzetét, s igyekezett összehangolni működésüket. Toldy Ferencnek, az Egyetemi Könyvtár igazgatójának javaslata alapján megszabta az Akadémia Könyvtára gyűjtőkörét. E szerint a Könyvtár gyűjti a külföldi tudós egyesületek és intézetek