Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ ÚJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 59' arcza, melyen mint egy fekete vonás látszik a lecsüngő hajfonat). Szorosra kötött övedtől mennyit szenved a te gyönge derekad! Mindig a holdhoz meg a cziprushoz légy te hasonló és légy mindig az en keblemen. Mert boldog az, ki cziprust ölel és holdat szorít a keblére. Ambra illatú lesz annak a keze és mosusz szagú a keble, ki ama szívbájoló hajfürteidhez érinti a kezét. Neked az arczod szép, nekem gyöngéd, érzelmes a kedélyem. Az érzelmes ember nehezebben viseli a szerelmi bánatot. Arczomból aranyat csinálok, szemeimből ezüstöt hullatok (azaz megsárgul az arczom és könnyezik a szemem), mert végre is aranyba és ezüstbe kerül a veled egyesülés. Behunyom szemeimet, hogy megpihenjen az én lelkem, mert minden baja a lelkemnek a látásból ered. Annyi igazságtalanságot követsz el te rajtam, hogy magam is félek, nehogy bevádoljanak Nasr ed-Din sahnál az igazságos királynál, a királyok királyánál, ki az égig emeli a győzelem zászlaját.» Ilyen merész hasonlattal él egyik ghazeljében, hol mint az előbbiben a sáliról sem feledkezik meg r (i A te szerelmed, oh bálvány, úgy sátort ütött a szívemben, hogy nem gondolok semmi helyre, nem törődöm semmiféle várossal. Rózsaévadkor sátort ütnek a barátok a kertben. Nélküled a rózsaillat csak növeli fájdalmamat. Yagy jöjj tea keblemre, hogy édesen elszuny nyadjak, vagy mondd meg a te képzeleti alakodnak, hogy tűnjön el szemem elől. Oh te kinek ambra illatú lánczok hullanak az arczára. Bár az én kezem egyszer ahhoz a lánczhoz érne. Zsarnokoskodol te czukrosszájú bálvány Serűson, de a zsarnoksághoz nem adja soha beleegyezését az én jeles királyom Nasr ed-Din a Gemsid udvarú persa király.» Ghazeljeiben több helyen szép, találó hasonlatokkal írja le kedvese szépségét. «A reggeli szellő sem oly illatos, mint a te lehelleted. Nem oly gyenge a sarjadó fű, mint a te arczod pelyhe.

1) Hold vagy és sugaradalélekbe hat, cziprus vagy és a szívben van a helyed. Nem volt még lélekvidító hold és szívelragadó cziprus. Mikor a bortól felhevülve tánczra kelsz, egy rózsafán sem terem olyan rózsa, mint a milyen akkor te vagy. A szépség iránti vágy és a szerelem fölvidította a világot, ha nem volna meg ez az érzelem, nem lenne akkor szép és gyönyörébresztő a tavasz. Oh a kinek benső tüze egész lényedet (t. i. Serűsét) elégette. Ne gyakorold az égetés mesterségét, mert nem nap a te tüzed. A Sirinhez hasonló kedvesnek, a kinek ') Anis el-Ochág par Huart. Paris 1875. 42. 1. (633) 87