Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

5-2 DS KÉGL SÁNDOR. dóséit tartja a nevetséges elemnek a költészetben és hogy fűszerezze költeményeit, bőven él velők, sikamlósságok nélkül is lehet humo­rosan irni, de ehhez szellemesség kell, mire egy tősgyökeres keleti iró, mint Jagmá képtelen. Jagmá mentségére felhozható még, hogy a persa ember, még a magasabb körökhöz tartozó is, nem oly válo­gatós kifejezéseiben, mint a mívelt európai. A legjobb társaságok­ban még kiskorú gyermekek előtt is egész nyíltan beszélnek a nemi élet megengedett gyönyöreiről a maga nevén nevezve a dolgot. 1) Kevésbbé menthető Jagmá előszeretete, melylyel a természet­ellenes szodomai bűn leirásánál időzik s szinte tetszeleg annak fer­tőjében. Ghazeljeiben Jagmá a régi tárgyat, a bort és a szerelmet, énekli meg néha Omer Hejjám modorában. A tulságig vitt érzelgés különös hatást tesz az olvasóra, ki Jagmá egyéb müveit is ismeri és annak vastag naturalizmusához hozzá van szokva. Az érzelgős szerelmi panasz úgy nem illik Jagmá szájába, mint az ördög ajkára az imádság. Sikerültebbek azok a versei, hol cynikus szellemben szól: «Sohase törődjek én a Reuterrel meg a paradicsom kertjével. Elég nekem a boros pohár és a korcsma egyik szöglete.» 2) Hasonló szellemben szól egy másik versében. «A városi hitszónoknak nincs annyi befolyása, mint a mi csapszékünknek, és irigységből dob követ üvegünkre.» A Vezérigék czímü költeményében egy igen nagy szi­gorral kormányzó zsaroló emirt gúnyol, elég találóan hasonlítva az ö békében az alattvalók zsebei ellen viselt háborúját az éposz Rus­temjének harczához. «Ha a Hamáverek ellen ment Rustem gyors paripáján nehéz buzogánynyal s magasan lobogtatva a háború kócsagtollát, azon a földön vitézül harezolt. Te oroszlán futású kanczádat Demävendnek fordítottad. Nem volt neked sem pánczé­lod, sem kardod, sem buzogányod, sem sisakod; nem volt neked kantárszárnál egyéb a kezedben. Mint király vágtattál föl s alá abban *) Polák, Persien das Land und seine Bewohner. 1865. 67. 1. Teh. kiad. 150. L (626) 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom