Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ ÚJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 4Ö ségen és a tudományon.»

1) Ka'ám apróbb költemenyei közt igen sikerült, többnyire oktató modorban irt verseket találunk. Egyikben a gémhez hasonlítja a fösvényt, a ki csak kapar, de nem élvez, mert a gém a keletiek hite szerint szerelmes a vízbe és a világért sem inna abból, nehogy az megfogyjon.'

2) «Hallottam, hogy a gémnek az a sajátsága, hogy szerelmes a vízbe. A vízparton üldögélve, így szól, ha iszom a vízből, kevesebb lesz, megfogy a vizecske. Te azt mondanád, hogy ilyen gómtermészet szorult a jelenkori gaz zsugoriba, mert a nagy fösvénységtől még magamagától is megvonja vagyona élvezetét. Minden úton-módon csak az aranyat-ezüstöt gyűjti rakásra az örökké nem tartó élet számára.»

8) Elég jól jellemzi az igazi meggyőződésből vallásost és a csak másvilági büntetéstől rettegő ájtatost. «Az igazi vallásos embert az aznapi szégyen tartja vissza a bűntől, mert tudja, hogy egy pillanatra sincs rejtve Isten elől. A közönséges hivő olyanforma helyzetben van, mint a gyáva részeges, ki azért nem iszik ma bort, hogy holnap részegen ne találja őt a rendőr.» A rágalmazók szavát a szamárordításhoz hasonlítja. «Mindenkor, mikor a szamár bőgni kezd és ordításával bántja füledet, várj nyugodtan, mert végre is a szegény csacsi felhagy a bőgéssel.» Óva int egyik versében a tudatlannal, oktalannal 71 Damiri Haját al hajwán. II. köt. 380. lap. Bomb. kiad. 384. 1.