Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

96 d! kégl sándor. régi mintákat utánozza s tőle telhetőleg igyekszik mindenben hozzájuk hasonlót előállítani. Majdnem minden versén megérzik, hogy nem lelkesedés vagy igazi érzés, hanem csak irodalmi tanulmány után érzés eredménye. Legnagyobb hibája a túlságos classicitásra törekvés, mely elnyom nála minden önállóságot. Sokszor úgy látszik, mintha félne valami olyat mondani, a mit a régi jeles irók még nem mondtak. Annyira kerüli az új, szokatlan tárgyat, hogy inkább ezer bajjal, fáradsággal igyekszik az elkoptatott tárgyat szónoki tehetségének tárházából tetszetős zománczczal bevonni, mintsem saját költöi erejéből merne valamit alkotni. Egyedül nyelvezete érdemel dicséretet, mely valóban remek. Ka'ánit megóvta jóízlése az epigon költőket jellemző dagályos irálytól, ha nem mond is ujat, de legalább szép formában melegíti fel a régit. Ghazeljeiben többnyire oly hü marad a régi formához, hogy semmi sem árulja el benne az újkori költőt. Kedveséhez a szokásos önmegtagadó modorban szól. «Ha karddal ölsz is meg, ha veremet ontod is. Nem tagadom meg azt én neked, mivel neked úgy tetszik. Két hajfonatod úgy meghajlik arczod előtt, mint két néger szolga török ura előtt. A szokásos módon panaszkodik imádottja csalfaságáról. «Neked szokásod először a szívrablás. Kezdetben a barátság, később a hűtlenség. Először megmutatod anyajegyed csalétkét, végül kifeszíted hajfürteid hálóját». Ka'áni is, mint a legtöbb modern persa költö, a mysztikus világnézletet hirdeti verseiben. Magától értetődik, hogy nem meggyőződésből, hanem csak irodalmi ízlésből hódol ennek a költői feldolgozásra oly alkalmas eszmének. A mysztikusok ked66