Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből. 7 1 vencz tana szerint az énről lemondásra buzdít egyik versében. «Oh szív, az, a ki önmagát sem ismeri, hogy ismerhetne az Istent. Míg ki nem mondja valaki az énről lemondó szót, addig nem játszhat az isteni egység koczkájával.»

1) Egy másik versében phantomhoz, talizmánhoz, mely látszik, de valóságban nem létezik, hasonlítja a világot. «Oh te, ki a lélek kedvesének szépségét keresed. A lélek rejtve van a test függönye megett. Ez a világ és a mit ezen a világon látsz, olyan látható semmi, mint a talizman. Még világosabban fejezi ki az önmegtagadást, mint az istenséghez közeledés föeszközét hirdető tant a következőben: «Oh tévelygő szellem, a két világ ezentúl a tiéd, de csak azon föltétel alatt, ha leteszel az önzésről. Ha magadra gondolsz, semmit sem látsz meg abból a másik egyedből (az Istent érti). Midőn leráztad magadról az önzést, mindent abban az egyedben látsz. A nagy cynikus költő Omer Hejjám óta divatos modorban magasztalja a részegséget több helyen, így egyik ghazeljében a korán egy mondatát magyarázza gúnyosan, a borivás előnyére. «Ezután már nem lesz nekem elég a serleg és a kancsó. Csapláros, ültess bele a boros hordóba, hogy nyakig érjen a bor. Májam egyik darabjából sültet csinálok, szívem véréből meg bort, mert ez előttem az értelme az igyatok, egyetek, parancsnak».

2) Ugyanily szellemben szól egyik négysoros versében. «Néha a szines borra vágyok. Máskor meg a Bzépséggel egyesülni óhajtok. Bomb. kiad. 383. lap. (647) 67