Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

144D! KÉGL SÁNDOR. meglepőt mondani; csak a régi tárgyat törekszik új világításban feltüntetni. A bor meg a csapláros ő nála is nélkülözhetetlen kellékei a ghazelnek. Alig van verse, hol a sáki meg a boros pohár elö ne fordulna. «Aranyat szórva, a nyilas felé ment a skorpióból a nap. Idd ki a megmaradt bort és csavard kezedre a csaplárosné hajfürteit. Oh te, kinek olyan a hajfonata, mint a skorpió, kelj fel, mert a skorpió helyett az íjjas lett a nap mulató helye. A viruló kertnek, melyet azelőtt láttál, lehullott már a levele és kiszáradt a vize (a persa kertekben szokásos csatornácskák vizét érti, mely az öntözésre szolgál), azzal a két éves borral adj levelet és nedvességet a kertnek.» Az újév meg a tavaszszal újra éledő természet szolgáltatja neki a legtöbb tárgyat. «Eljött az ünnep és újra megszépült az elcsunyult kert. A mező paradicsomi selyem ruhát öltött magára, olyan szép üde lett a rózsaliget, mint egy édeni huri.» A tavaszhoz hasonlítja egy másik helyen kedvesét, a megszokott, közhelyekké vált hasonlatokkal élve. «A bimbó oly nevetős, mint a te ajkad, oh te a vár törökje. A tavaszi felhő úgy sír, mint az én két szemem. Mint bodros hajad, úgy áraszt illatot a reggeli szellő. Ünnep van, rajta, égesd el a jószagu fácskát. Olyan égető vizet tölts az edénybe, mint a tűz.»*) A keresztény templomhoz hasonlítja egy helyen a tavaszt. «Nézd csak, hogy búzzák a harangot azok a csalogányok. Az a tulipán úgy ragyog, mint a teli holdacska (budejr) a gyertyatartóban. Az örvös galambok meg, nézd, az evangéliumot olvassák. A jreggeli szellő úgy jön, mint Gábor arkangyal lehellete. A bimbó meg terhes lett, mint Tmrán leánya.» A Menuöehrit utánzó költők sorában, kik nagy számmal vannak az újabb persa irodalomban, megemlítést érdemel Mirza (730) 178