Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ uJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 1 1 1 dert, melynek tűz a kertje. Az ilyen kelenderségnek az a jele, ha birtokosánál nyoma sincs az emberi dolgok iránti érdeklődésnek. Az a kelender, ki folytonosan részt vesz az Ő (t. i. az Isten) lakomáján.» Igen szereti a nehezen érthető, homályos kifejezéseket, melyek csak sejtetik, de nem mondják ki világosan írójuk gondolatát. 'Alira írt egyik magasztaló versében, így szól az isteni lény szépségének nyilvánulásairól, mely mindent áthat: «Ha a teremtmények közt nem léteznék a szépnem szépsége, nem volna a léleknek nyugta ezen a világon. Ha nem lett volna a szépséggel párosúlva a szerelem, nem lenne akkor semmiféle élő lény a világon. Ha nem a szépség lett volna építője a világnak, nem volna az még fölépítve. Ha nem rejtőznék a lélekben az ö (t. i. az Isten) napja, nem lennének láthatók a lélek parányai. Ha nem lett volna meg a szerelem története, nem volna szükség történelemre a világon. Ha nem lett volna falrakó építész, a szerelem nem lenne helye ezen a földrakáson az embernek. Ha nem léteznék az ő arcza napjának ragyogása, nem világítanának a napsugarak. Ha nem maradt volna meg a szívben a szépség pompája, nem volna akkor a szívnek és a léleknek élete. Ha nem bájolná el a szívet a rózsa arcza, nem ébredne akkor fel a kívánság a kertben való sétára. Ha önmagát nem mutogatná az a szépség (az Istent érti), nem volna akkor elragadtatva és nem olvadna bele az ő lényébe a világ. Nem rabolná el a ligetben a szívet a rózsa, ha nem volna rózsaarczú a rózsaligetben. Micsoda csábító bolondította volna el a világot, ha nem léteznék a csábító szem bübája. Nem fecsérelte volna el a sziv a lélek pénzét (nemidád der bád dil nakd i gánra), ha a lélekrabló szebb nem lett / volna a léleknél. Ha rejtve a függöny mögött maradt volna az Ur könyve (t. i. a korán, melyet Alláh tudatott Mohámmeddel Gabriel útján), nem szaporodott volna meg akkor az Isten serege.» Vekár Sirázi, Visál idősebb fia atyjának nyomdokába lépett és mint költő számot tesz a Nasr ed-Din korabeli írók közt. Visál maga oktatta kezdetben fiát és később is mindig nagy gondot fordított fia nevelésére. Vekár vagy tulajdon nevén Mirza Ahmed, édes atyja életében nem lépett fel, mint költő s csak atyja halála után, mikor fivérévellndiába Bombaybe utazott, a véletlenül kezébe jutott Rűminak, a mystikus költők fejedelmének, benyomása alatt lett költővé. Elég szellemesen illustrálja egyik versében az ismert mondást, hogy senki sem próféta hazájában. «Fivérem szerencsés levele érkezett (711) 165