Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)
Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o
138 I): KÉGL SÁNDOR. hozzám. Bevezetése a te magasztalásod volt győzedelmes király. Tetőtől talpig leszidott engem abban a levélben, jóllehet korra fiatalabb volt nálam, hogy végre valahára szedd fel a sátorfádat, menj el utazni a földön és a tengeren, nézd a tudomány értékét és tekintsd a tudósnak megbecsülését. Az ékszerész sem vesztegeti el itt a portékáját, ha nincs vevője. Viszontagságot kell tűrnie, kutatni és keresni gazdag, értelmes ékszerismerőt. A tudósnak két tulajdonságra van nagy szüksége, a vízbe merült küzködésére és az aranycsinálókitartó makacsságára. Légy olyan, mint én, a ki addig nem hagytam fel a küzdéssel, míg szerencsém a király udvarába nem juttatott.» Az újabbkori perzsa költők rendkívül tárgyszegónyek, alig. tudnak egyebet írni csúszómászó hízelgéssel teli magasztalásoknál és a vallási rajongás vagy tettetés által inspirált homályos értelmű,, mindent istenítő ömlengéseknél. Szinte jól esik, ba az ember valódi megtörtént események benyomása alatt támadt költeményre bukkan az üres szóvirágokból és utánzott érzelmeket tolmácsoló frázisokból összetákolt ghazelek és kaszidék tengerében. Ilyen Vekárnak a sirázi nagy földrengésre írt verse: «Egy földrengés látogatta meg Siraz tartományát, olyan hatalmas, hogy nem hagyott épen sem házat, sem tornyot, sem várat. .Jobbra balra, úgy inog-mozog a föld, mint a horgonyáról elszabadult hajó. A föld egy összegömbölyített gyapot cBomag volt, mely mikor kigömbölyödött, az egész földet elborította. A föld egy méhkashoz hasonlított. A sok újonnan támadt gödör miatt minden szögletben szent sírt mutogattak. A nappal és az éjszaka közti különbség csak a fény és a sötétség, mert másban nem különbözik a nappal az éjjeltől. A nap úgy elsötétült,, hogy sem a sötétségnek sem a világosságnak nem volt meg a régi szokása.» Egy másik versében a siráziaknak a földrengés által okozott helyzetét így írja le: «Az egész világ a föltámadás napjának zajában vész el. A számon kérés napjának lármája, zsibaja tölti be a világot. Az a ház, a mely megmaradt, a hangya háza. A palota, mely lábán megállott, a vízbuborék kastélya. Egy pillanatig sincs nyugta a földnek, te azt mondanád, hogy a földgolyó olyan, mint egy vízre dobott üres dióhéj. Azért borult sötétségbe a világ, mert csak fólvilág van a maga helyén, a másik fele pedig függönyként födi el a napot. A földgömb olyan, mint egy labda, melyet a labdaverő ütése ide-oda dobál. A darabokra tört hegy kövei úgy repdesnek a légben, hogy te azt vélnéd, két keselyű tolla és két sas szár(712) 166