Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

138 I): KÉGL SÁNDOR. dott. A mint a szerelem kezébe vette a labdaverőt, a kilencz ég azonnal mint a labda a labdaverőjére jött. Még Jeszreb mocsara is oly illatos lett, mint Jemen, mihelyt a szerelem lehellete fölötte lengedezett.» A vallásosságot az ember kiegészítő részének tartja Muzfir, mi nélkül nem tarthatni igényt ember nevezetre. «A világ olyan, mint a kert, az ég meg olyan, mint a fa, az ember meg, mint a fa gyümölcse. A kertész maga a mindenható teremtő. Mi az ember a maga valóságában, lásd, csak a hivő, az igazi ember. Az, a kinek teste szívvel bír, szíve meg lélekkel. A ki nem lett bivővé, ne nevezd azt embernek, mert az, ha beszélni tud is, az állatok közé tartozik minőségére nézve (gercih nátik bűd emmá besifet bejván est).» A kedveséhez vezető útat, elég találó hasonlattal, annak bodor hajához hasonlítja. «A hozzád vezető út kedvesem olyan keskeny, sötét, hosszú és girbe gurba, mint a hajfonatod.» Az emberiséget egy helyen a tengelyhez hasonlítja, melyen az ég forog, mint a malomkő. «Az emberiség olyan, mint a tengely, az ég meg mint a malomkő. A tengelyen kénytelen nyugodni a malomkő.» Hasonlókép a malomkőhöz hasonlítja az eget egy másik versében, hol az igazán jámbor embert jellemzi. «Az ég olyan lett, mint a malomkő és a tökéletes lélek lett a kő tengelye. A világnak tengelye lett az igaz hivő tiszta lelke. Ki az igazi hivő ? Az a ki önmagáról az énről lemondva (ez h'odi bilyod sudeh), az Igazságos felöl hozzánk jött, fokról fokra szállva le mi hozzánk.» Néha szokatlan hasonlatokkal él, egy versében például így szól: «Ne vedd kevésbe szerelmünket. Lásd abban a mi erkölcseinket. Mert mi vagyunk a teremtő beszélőkönyve (kitáb nátik bálik cű máim), lapozgasd azért lapjainkat és olvasd fejezeteinket. A mi szépségünk tükrében szemléld az alkotó Isten szépségét.» A malomkő hasonlat úgy látszik, igen tetszhetett Muzfirnak, mert az említett két versén kívül még számos más versében alkalmazza azt. 'Alit dicsérő egyik költeményét például így kezdi: «A tökéletes ember olyan, mint a malomkő-tengely, az ég meg, mint a malomkő. A malomkő a tengelyen fekszik és a körül forog. Azért hívják a tudósok az eget kerékuek (cerh), mert az az igazi hivőre nézve olyan, mint a malomkő». A hívőket a persa mystikusok kedvencz hasonlatával a szerelmesekhez hasonlítja, kiknek Isten a szerelmi tárgya. Az igazi hivő szerinte az, ki semmi földi dologgal sem törődik és csak az Istenre gondol. «A szerelmesek az Igazságoson kívül senkitől sem függnek. Nincs az Istenen kívül más (708) 162