Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ uJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 1 1 1 a szerelmesek szívében. Minden, a mit csak az Igazságoson kívül becsben tartasz, az a te bálványod. Az Istenén kívül minden szere­tet aljas földi vágyból, kívánságból ered.» Nádiri Kádruni, teljes nevén Mirza Hagi Mohammed, mint Muzfir, az orvos-költők közé tartozik. A régibb és ujabb persa irodalomban nem ritkán találunk a legképtelenebb my­sticismusnak hódoló költők soraiban orvosokat, kiknek tudo­mánya és foglalkozása pedig, mely a reális anyagival foglalko­zik, európai fogalmak szerint nem igen látszik alkalmasnak a vallásos rajongás táplálására. Ezért nálunk nyugaton az orvosok minden korban vallási dolgokban való józanságuk által tűntek ki. Keleten ez máskép van, mert ott, mint minden tudomány, úgy a gyógyászat is tele van mindenféle babonákkal. Ehhez járul, hogy a moszlim orvos csak igen felületesen ismeri az emberi testet. A bonczolás nincs megengedve, mert Mohammed egy helyen tiltja a holttest megcsonkítását. Az emberi testet és annak tulajdonságait alig ismerve, mindig hajlandó a mohammedán orvos valamely előtte ismeretlen kóresetet természetfölötti erők befolyásának tulajdonítani. A tudomány ilyen primitiv fokán nem lehet csodálni, hogy az orvosok a természeti erőket nem ismerve, ép oly fogékonyak babonák és a túlcsapongó képzelet szüleményei iránt, mint a többi keletiek. Nádiri családjában a keleti szokás szerint apáról fiúra szálló öröklött mesterség volt a gyógyászat. Nagyapja a Zend dynas­tia idejében főorvos volt és jó hírnekjörvendett. Atyja szintén kere­sett orvos volt, kitől számos ifjú tanulta az orvosi tudományt. Ma­gától értődik, hogy Nádiri is atyjától tanulta a gyógyászatot. Kora ifjúságától kezdve az orvostudományi arab és persa müvek mel­lett szorgalmasan olvasta Senái-t, Rűmi-t és 'Attár-t. Sokat érint­kezett szentéletü férfiakkal. Ismeretei szélesbítése végett egy uta­zást tett Indiában, hol az ottani jelesb mohammedán írókkal isme­retséget kötött. Utazásából hazatérve, atyja mesterségét folytatta és minden szabad idejét a költészet művelésére fordította. Nádiri elég termékeny költő, számos ghazelen és négy soros versen kívül hét jó nagy terjedelmű mesznevit bírunk tőle. Költeményei, ghazel­jeit sem véve ki, többnyire mind vallásos kérdésekkel foglalkoznak. Az isteni lény mindenütt és mindenben jelenlétéről így beszél egyik ghazeljében: «A legkisebb parányban, a napsugárban izzó porszem­ben sincs egyéb a kedves arcza napjánál, de a bandsitó szem nem (709) 163

Next

/
Oldalképek
Tartalom