Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Kégl Sándor tanulmányai, tudományos öröksége (Sárközy Miklós)

KÉGL SÁNDOR TANULMÁNYAI, TUDOMÁNYOS ÖRÖKSÉGE Ebben az írásában pedig alaposan elemzi a népköltészet szerepét a klaszszikus irodalom árnyékában, részletesen bemutatja e műfaj nyelvi sajátosságait és tematikai érdekességeit. E dolgozatának legfőbb érdeme egyrészt a klasszikus perzsa irodalom népi parafrázisainak kimutatásában rejlik, másrészt abban, hogy szinte kortárs, néhány évvel korábban született alkotások magyar fordításait is tartalmazza ez az akár antológiának is beillő terjedelmes dolgozat, hisz Kégl ismét rengeteg fordítással, szemelvénnyel illusztrálja munkáját. Klasszikus perzsa irodalmi tanulmányai Kégl tudományos írásainak harmadik csoportját a klasszikus perzsa irodalomhoz kapcsolódó munkái jelentik. Ezek a művek leginkább Kéglnek a századforduló utáni munkásságát ölelik fel. Még ezen belül is el lehet különíteni egy korai és egy kései periódust. A korai periódusba tartoznak Kéglnek a klasszikus perzsa szúfi irodalommal kapcsolatos írásai. Kégl láthatóan különös vonzalmat árult el e téma iránt, amelyből nem egy szövegolvasást is tartott oktatói pályafutása során 1900 körül. Idekapcsolódó cikkei egyben alapos forrásközlések, műfordításnak tekinthető szemelvénygyűjtemények a legnagyobb klasszikus perzsa szúfi szerzők müveiből. Áttekintve ezeket az írásokat, úgy tűnik, hogy szerzőnk nem csupán a nagy klasszikusokat ismeri jól, hanem tudatosan érdeklődik a klasszikus perzsa irodalom kisebb alakjai iránt is, Ansarí vagy Sanä'I müvei esetében Kégl ismét úttörő munkát végzett, hiszen a korabeli magyar irodalmi recepcióban Sa

cdT, Häfiz vagy Rümí, müveinek a hatása jól ismert, ellenben a klasszikus szúfi irodalom annál kevésbé. Elsőként említhetjük Ansárlról szóló, rövid dolgozatát, amely all. századi Harät legnagyobb költőjéről szól. Ansarí a korai szúfizmus kiemelkedő alakja volt a perzsa irodalomban, és Kégl rövid írása megelőlegezi a későbbi, nagy szúfi költőkről, Sana'íról vagy Rümíról írott dolgozatait.

8 Kégl első nagyobb lélegzetű, szúfi témájú tanulmánya 1904-ben látott napvilágot, s a korai perzsa misztika másik kiemelkedő mestere, a 12. században élt Sanä'I költészetéről szólt.

9 Kégl e tanulmánya nyugodtan tekinthető forrásközlésnek is, mivel bőségesen citál Sanä'I egyik fő müvéből (HadTqat al-haqTqat [Az Igazság kertje]), csaknem az egész szöveget ma8 Anszári, a heráti öreg, Egyetemes Philologiai Közlöny, Budapest 24 (1900) 103-105. 9 Szenáji és a perzsa vallásos költészet, Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből, Budapest 18/9 (1904) 491-663. 15