Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Kégl Sándor tanulmányai, tudományos öröksége (Sárközy Miklós)

SÁRKÖZY MIKLÓS Kégl további érdeme, hogy e dolgozatában nem idealizálja tárgyát, hanem szigorú ítéletet mond témája fölött, vagy éppen a korai perzsa drámairodalom gyerekbetegségeit figurázza ki szarkasztikus humorával. Mindamellett tanulmányainak bőséges forrásidézetei kiváló klasszikus perzsa tudásról tesznek tanúbizonyságot. Kégl Sándor és a perzsa népköltészet A perzsa irodalmon belül Kégl második fontos témaköre a perzsa népköltészet volt. Az 1899-ben megjelent „Perzsa népdal"

5 című írása saját iráni gyűjtéseiből ad ízelítőt. Kégl e tanulmánya olyan népdalokat tartalmaz, amelyeket teheráni tartózkodása alatt gyűjtött. Ez az írása saját korában úttörőnek számított, értékét pedig tovább növeli, hogy Kégl közli az eredeti szövegeket átírva lábjegyzeteiben, amelyek így rekonstruálhatóak. Cikkének külön erőssége, hogy abban a perzsa népdaloknak archaikusabb sajátosságait is vizsgálja, és megpróbálja a klasszikus irodalomhoz való kapcsolatukat tisztázni. „Teheráni tartózkodásom alatt 1889-90-ben feljegyzett népdalgyűjtemény szolgál a jelen értekezés alapjául. Egy néhány belőlök Zsukovszkij 1888-ban megjelent munkájában is meg van, de nagyobb részök most lát először napvilágot. Úgy alakjuk, mint tartalmukra nézve, igen nagy az egyes népdalok közt a különféleség. Némelyik egészen népies, úgyszólván pórias, a másik csaknem szépirodalmi színvonalú,"

6 Kégl ebben a tanulmányában rendkívül alapos ismertetést nyújt mind a perzsa népköltészet formavilágára, mind pedig témáira nézve. Felismeri, hogy a népdalok nagy része teljesen nélkülözi a klasszikus perzsa prozódia időmértékes szabályait (

carüz), s helyette a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakozására épül. Élénken foglalkoztatják a nagy szerzők, Sa

cdT, Häfiz, RümT műveinek népi parafrázisai is. „Dzsámit vagy Szaadit minden tevehajcsár dúdolgatja és jóformán megérti" - írta Kégl Goldzihemek 1893. március 20-án.

7 Kéglnek ez a fajta folklorisztikus érdeklődése már megvolt a modem perzsa irodalomról szóló dolgozataiban is, ahol a városi bohémek költészetét vette górcső alá. 5 A perzsa népdal, Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből, Budapest 17/3 (1899) 112-155. 6 Uo. 113. 7 Az összes Kégl - Goldziher levélre vonatkozóan 1. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Keleti Gyűjtemény (MTAKKGy), Goldziher levelezés, 20. 14