Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

138 I): kégl sándor. Bektäs, első találkozásakor a szép Bábiahval, így írja le azt a hatást, a mit az utóbbinak szépsége reá gyakorolt. «Előjött les­Éelyéből a szerelem rablója és elrabolta eszét és hitét annak a holdnak (t. i. Bektásnak). Két szeme elvakítva, szive teli mámorral, nincs tudomása fejéről, lábáról, saját létezéséről. A szerelem hevé­től forrásba jött a vére. Szerte szét csatangolt tudományokban jártas esze a palotában, kertben és az udvaron. Össze-vissza szur­kálta szivét a szerelem fulánkja.» Rida Kuli Hán is kedvét leli a merész hasonlatokban, mint Ka'áni és annyi más újabb persa költő, a hóesést például így irja le egyik versében: «A lég kamphor­főző lett, az ég meg higanyöntésre adta magát. A folyócska tele van éles karddal, a fák tel vannak aggatva, fehér tojással. A hegy­oldalak úgy kisimultak, mint a mező, a mezők meg megteltek nar­czissal. Az ég tele lett fehér rózsával, a világ meg elboríttatott ragyogó gyöngyökkel. A sikság olyan lett, mint a folyó, a völgy meg olyan lett, mint a Kaf hegység. Nem dombocska az utóbbi, hanem való­ságos hegy, nem folyam az előbbi, hanem tenger. Nézd az egymás mellett, hol gyorsan, hol lassan haladó elefántokat, sorban fen­tartott ormányokkal (a felhőket hasonlítja a sorban menő elefán­tokhoz). Ha megbőszült az elefánt az elefánthajcsár botjától, fehér tajtékot hány ki a szájából. Csodálatos, hogy a magas ég elefántja ilyen magasból veti le tajtékát. A sok futó elefánt által lehullatott tajtéktól sem a napnak fénye nem ragyogó, sem a létező világ nem látható.» Bajos lenne keresettebb, mesterkéltebb hasonlatot találni a hóesésre, mint az imént bemutatott. Az ilyen nehezen összehozott szóvirágok képezik az új persa költő büszkeségét. Maga Rida Kuli Hán, a szerző is, sokra becsülhette ezt a mesterkélt furcsa versét, mert persa irodalomtörténetének azon részében, hol önéletírását adja, az első helyek egyikére tette közlött költeményei sorában. 1) 144

Next

/
Oldalképek
Tartalom