Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Kégl Sándor tanulmányai, tudományos öröksége (Sárközy Miklós)

KÉGL SÁNDOR TANULMÁNYAI, TUDOMÁNYOS ÖRÖKSÉGE E tanulmánya elején bőségesen tárgyalja a perzsa nyelv nehézségeit, a nyelvújítási törekvéseket, a régi klasszikus perzsa irodalom hatását és az epigon költészetet. Ugyancsak itt tér ki a modern perzsa dráma gyökereire. Kégl az első, aki beszámol a perzsa nyelvű dráma kísérleteiről (Ahundof - Ähundzäde), és magyar nyelven közöl hosszú szemelvényeket Fath cAlT Ähundzäde eredetileg azeri török nyelven írott, Moliére komédiáinak mintájára készült, később modern perzsára fordított drámakísérleteiből. A következő fejezetben a 19. századi terminológiával „lantos költészetnek" nevezett műfajról, tulajdonképpen a korabeli líra legnagyobb szerzőiről szól, mint például Qä'änTrol, az utolsó nagy qäjär kori udvari költőről, a kései qasida mesteréről. Kégl tőle is, mint a többi szerzőtől, bőségesen idéz és szép, ízes magyarsággal prózafordításokat mellékel dolgozatában. „Mondják, légy türelemmel, eljön a te kedvesed. Aznap távozott el a nyugalmam, mikor elment a kedvesem. Nincs maradása szívemnek, a hol nincs jelen imádottam. Az okos önakaratából soha sem akarja saját vesztét. Halálom előtt elvesztettem önuralmamat. Míg él a kedvesem, nem hagyok föl a kereséssel,"

4 Terjedelmes dolgozatában megemlékezik ma már kevéssé ismert költőkről is, mint például SaibanTról vagy a Wisäl költöcsalád tagjairól avagy Sayiqról, a középkori városi bohémek eme kései leszármazottjáról. Kégl a qäjär kori líra egyéb szerzői (Surüs, Hujasta stb.) után külön foglalkozik a szatírával is, és annak 19. századi legnagyobb alakjával, Yagmäval, ezzel az autodidakta, az irodalmi arabizmusok ellen küzdő költővel, a korai qäjär költészet meghatározó alakjával. A vallásos költészet terén Kégl leginkább az államférfiként és költőként is jelentős pályát befutott Rizä Qulr Hidäyatrol és irodalmi munkásságáról szól. E tanulmánya végén teret szentel a perzsa női költőknek is. Kégl számos fordítással illusztrálja a ma már alig ismert Zubaida Hänum vagy éppen Fath cAlT Säh rajongva szeretett kedvese, Täüs Hänum „a perzsa Pompadour" irodalmi alkotásait, melyek persze sok esetben - Kégl által is hangsúlyozottan - erősen a konvencionalitás szintjén mozogtak, üres frázisokat, a klaszszikus perzsa költészet sok évszázados toposzait ismételgették meglehetősen sematikus modorban. Kégl nem mulasztott el rámutatni e női szerzők nagy részénél is fennálló problémára, a perzsa irodalom utolsó évszázadainak rákfenéjére, a magukat újra és újra termelő epigonok és az eredetiségre pályázó újítók vitáira. 4 Kégl 1892:611, Qá'anTgazai részlet. 13