Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

d? kégl sándor. mint egy rút ördög, egész ajka teli ármánynyal, egész szive teli furfanggal. íjjal a karján, hurokkal a kezében, jött és úgy ordított, hogy ki ezek közül az aczélújjú jelesek közül, az, ki velem szembeszállni akar. Úgy ordítva, bőgve, mint egy veszett elefánt, dühös fogcsikorgatással készült a harczra. A mint a király ('Ali) kirántotta éles kardját, az, a kinek keze és kardja az eget is eléri, egyszeriben lecsapott azzal az ellenség (Talha) fejére oly hatalmas vágással, hogy az a sisaktól a nyeregig ketté vágva, két darabban hullott a bosszúállás síkjára.»

1) Csataleírásaiban elég emelkedett hangon, csaknem Firdaűsi nyelvén szól. A híres árokmenti csatát (rezm ihendek) például, mikor Mohammed sánczczal megerősített táborában védte magát Medina alatt a mekkaiak ellen, így beszéli el: «A negyedik napon, hogy a fénylő nap világosságával megvilágította a világ lakomáját, gúnyverseket szavalva, kiáltozva és forrongva vették körül azt az árkot (t. i. a mekkaiak, mert ezek ostromolták az elsánczolt moszlim tábort). A bátor harczosok vezetője 'Amivolt, az igazságot nem ismerő, kitől még a vad oroszlán is rettegett. Olyan erős volt, bog}- vasmarkával még a hegyet is kiszakította a földből- Nagytermetű és erőskaru, ki magában egyesítette a hős minden tulajdonait. Termetére nézve hasonlított az élő elefánthoz. Mértföldekre futott előle a sárkánykígyó. Testén, hogy azt a nyilaktól védje, pompás tigrisbőr pánczélt viselt. Vaslánczczal szorosan volt öve derekára kötve s annak egyik oldalán gyémántfényű tőre lógott. Sziklarepesztő kardja úgy csüngött le övéről, mint az óriáskígyó a Kaf-hegy oldalán. Alatta egy szörnyű nagy paripa és úgy nézett ki azon, mint a hegy a hegy hátán.» Különös, hogy a költő mit sem szól arról a körülményről, hogy az öreg 'Amr néhányad magával átment az árkon és úgy keveredett harczba 'Alival és a medinabeliekkel. «Hallottam, így folytatja a költő, hogy azon a napon 'Alinak fekete paripája történetesen beteg volt. Gyalog ment tehát az ellen a bálványimádó ('Amr-t érti) ellen és gyalogosan állott elébe. Mikor őt ilyen gyalogszerrel messziről megpillantotta, 'Amr csodálkozva így szólította őt meg: Oh te fiú, nem akadt más lovas ember abban a seregben, hogy te jösz gyalog ellenem ? Az b ^yjj o^Es Li' df* y «XiLvj I lX> ^yf oóló y óból x+jd jtX» (668) ^ 122