Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ uJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 1 1 1 oroszlán (gedenfer 'Ali egyik neve) így válaszolt neki, hogy oh te semmirekellő, mi közöd neked ahhoz, hogy lovas vagy gyalogos-e valaki. Nekem magamnak sok dísznevem van, ezek közül egyik az, hogy Hejder (oroszlán). Megütődött ezen a mondáson 'Amt, a hatalmas bajnok. Leugrott lováról és pompás aczél kardjával támadt a fejedelemre. Egészen közel jőve egymáshoz, összekaptak akkor az oroszlán és a tigris. A kardok csattogása és a harczi kiáltás a halál hirét vitték meg a fülnek. Arra a harcztérre és azon a küzdőtéren folyó párharczra szegezték mind a két oldalról szemeiket a két fél harczosai.» Magától értődik, hogy a győzhetetlen 'Ali végre is leteríti ellenfelét. Kifogyhatatlan "Ali hőstetteinek leírásaiban, maga a próféta háttérbe szorul és szinte eltörpül mellette. 'Ali párbaját Merhebbel, a vitéz mekkaival, jobb időkre emlékeztető modorban irja le. Harit megöletése nagy félelembe ejtette a mekkai sereget. «Az oktalanok mind úgy remegtek, mint a nyárfalevél, csak Merhebhez volt egyedül reményük. A zsarnok (Merheb) mikor fivére haláláról értesült, bújában megszaggatta elül ruháját. Fején bronz sisakkal, melynek tetejére egy sziklakövet tett nyomatékul, jött és lóra ült, őt látva, te azt mondtad volna, hogy az egy élő veszett elefánt. Oh testvérem, így panaszkodott, mily kár, hogy utoljára is fegyverrel kellett megöletned. Egy ideig könnyezett, fivérét siratva, aztán, mint a sas, kiterjesztett szárnyakkal fölröppent és úgy rohant a harcztérre, mint a hogy jönnek a dühös elefántok. Hegymagasságú buzogányával lóra ült az oroszlánt fogó király (t. i. 'Ali), kitől félve sárgult meg a nap orczája. Olyan nagy zavart idézett elő félelmes alakja az égen, hogy te azt mondanád, hogy az angyal megfújta a végítélet trombitáját. Tőle megszeppenve, úgy ránehezedett a föld az azt tartó bikára, hogy menten eltörte annak a gerinczét. Midőn Merheb meglátta azt a jeles fejedelmet ('Alit), így szólt: milyen kapóra jöttél te lovag s a nagy gyűlöletből, melyet szívében táplált, dicsérő szavakra nyitotta ki száját. Azt a küzdelmet és azt a csatatért nézni, a hold és a nap egyidőben feljöttek az égre. Mind a két oldalon csupa szem és fül volt a két sereg. Keblükben attól a harcztól felforrott a vér. Hallottam, hogy annak az ármányos gaznak a teste két kézzel magasabb volt az' Isten keze testénél ('Alit nevezi Isten kezének, mely a hitetleneket sújtja). A viharzó tengerhez hasonlóan, melynek zajgó hullámai minden pillanatban toronymagasságra (669) 123