Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

•92 D! KÉGL SÁNDOR. neve) drágakő szóró marka minden perczben egy-egy nedves ékkövet vetnek ki. A szökőkutak vizének minden visszaeső cseppjétől egy-egy buborék támad, mely a beletükröződő virágoktól olyan vörös színt kap, mint a rúbint. Te azt mondanád, a víz buborékokat látva, hogy a Keuterben fürdő huriknak csak a fejők látszik ki a vízből.» Sebái szereti valami tárgygyal összefoglalni a király magasztalását, valószínűleg csak azért, hogy némi érdekességet adjon az elkoptatott themának. Sokszor a dicsért tárgy és az uralkodó közt alig lehet valami viszonyt vagy vonatkozást felfedezni, így egy helyen a tükör tulajdonságait énekli meg a sahhal együtt. «Oh te Nagy Sándor műve,

1) oh te aranytükör. Oh a lélek világának alakja olyan, mint a te szép arczod. Annak a ragyogó napnak vagy te kelete, melynek a küszöbéhez dörzsöli a homlokát keletnek királya (a napot érti a keleti király alatt, mely a tükörből visszatükröződik). Annak a ragyogó drágakőnek vagy te a bányája, mely elhomályosítja a gyöngyökkel teli tengert és az ékkőbányát. A te szépséged hasonló ahhoz a királyhoz, kinek parancsa a végzet erejével bír. Az ellenség vérével a szent háborúban részvevővé teszed te az ég arczát (azaz vérrel fecskendezed be az eget). Szemfestékül port szór hadserege a csillag szemébe. Olyan viszonyban áll az ő szándéka a végzet jóváhagyásához, mint a kar az azt mozgató izomerőhöz. Az ö parancsa és a sors keze ugy együtt működnek, mint a kar és a tőr. i> Nagy ritkán nevetséges, humoros verseket is ír Sebái; így egyikben a tevéhez hasonlítja magát, melynek csupa fáradság, teher az élet. «A tevéhez így szóltam, mily kár, hogy oly hamar elhalsz. A teve így felelt, annak, a kinek, mint nekem, tövis van a szájában és teher a hátán mindig későn jön, bármikor éri is el őt a halál. Vigyázz Sebái, mert a te sorsod is olyan lesz, mint a tevéé, mindamellett, hogy a királyi udvarnál fogsz meghalni. A sok versírástól olyan sovány lett a tested, mint a hajszál és mégis kenyéradó uradat szolgálod.» (Az eredetiben árpáról van szó, mely a persa lovak rendes abrakja.)

2) Elég jellemző egy mondás egy udvari költő szájából. l) Nagy Sándor mesés tükrére ezéloz, melyet az Alexandriában építtetett. Nizámi Bombayi kiadás 32. lap. s) y*^

1 SAÁJ yyjJSy OmXjX

mj ySy CJjJUu y ^jj' (646)" 108