Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

96 •92 d! kégl sándor. mi maradjon meg a sors könyvében. A tagadókkal szemben kardod legyen a döntő bizonyítékod. Adjon az Isten neked esőt te lélektápláló nevelő virány. Te vagy a legmagasabb éden, vagy a legfelsőbb ég. Égnek neveznélek el téged, ha nem lenne csillagoktól szeplős, himlös az ég arcza.» Egy másik dicsérő versében Feth'alínak lándsáját írja le és a lándBa és birtokosának dicsőítését egybe foglalja. «Az olyan mint a ldgyó, melynek útja van az ellenség melléhez. Bot-alakú vasfarkú aczél-fejü. Farka a földet tartó bikának a hátáig ér, feje az ég oroszlánjának a belét hasogatja. Nem csoda, ha kőszívű kegyetlen, hisz a kőből ásták ki a lelkét (a dárda vashegyére czéloz). Alakja, egyenességben megszégyeníti a cziprusfát, új ág az, mely a győzelem kertjét díszíti. Jóllehet mindig a szív forrásából iszik vizet, de azért folyton koronát visel az ellenség vezéreinek levágott fejeiből. Olyan sovány, karcsú, sárga a teste, mint a szerelmeseknek, de azért mint a szépeknek szívszúró tekintete, fátyolszaggató. Kincset adó vipera az, mely a harczban a szerencsés fejedelem markában tartózkodik, a jeles Feth'ali sahnak a világurának a kezében, ki Nagy Sándor szívű, Darius udvarú, Gemsid méltóságú.» A sok hízelgő költemény közt van egy pár verse Sebáinak, melyekben a sors kifürkészhetetlenségéről, a mindenség megfejtlietetlenségéről elmélkedik. «Ez miért tövis, az mi okból datolya ? Az minek tej, ez miért szurok ? Mivel érdemelte ki a sólyom a szerencsét, mit vétett a bagoly, hogy nem 106