Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

Rainer főherczeg papyrus-gyűjteménye. In: Budapesti Szemle 78 (1894) 1-20. [Heller 168]

Rainer főherczeg papyrus-gyiljteme'nye. 9 írásmódhoz. Ez utóbbi nem anyja a neszkhinek, hanem a monumentális és ünnepélyes czólokra használt mellékfaja, mely oly időben keletkezett, midőn a cursiv írás már teljesen ki volt fejlődve. Aztán még egy tudományos babona is füstté vált a Rainer főherczeg papyrusainak vizsgálása alkalmával. Még most is széltében azt tanítják, hogy az iszlám a külső világ tárgyainak művészi ábrázolását tiltja, vagy legalább is akadályozza, útjában áll neki. Innen magyarázzák a képzőművészet hiányát a muhammedán népek között. Schack a spanyol arabok költészetéről és művészetéről szóló híres munkájában már'1865-ben czáfolta e téves fölfogást. Karabacek, a műtörténelem e fejezetének legjobb ismerője is évek óta harczol ellene.*) De semmi irodalmi adat e kérdés eldöntésére nézve nem bírhat annyi súlylyal, mint a tények logikája. A Rainer főherczeg gyűjteménye a X. századból, midőn a muhammedán törvényeket nagy szigorúsággal emelték érvényre, bír egy arab művésztől rajzolt, igaz, vajmi primitiv képet, mely egy lovas harczost abban a pillanatban ábrázolja, midőn kardjával veszedelmes csapást mér ellenfelére (954. sz.). A művész e rajzát érdemesnek tartotta arra, hogy egy arab «pinxit» mellé nevét is oda igtassa. «Sikerem Isten segítségétől függ,benne bízom! Dicsőség és bála Alláhnak, az egyetlen-egynek. Készítette Abu Temmám Hajdara.» E példákból is láthatjuk, hogy a Rainer főherczeg gyűjteményének tanúságai alapján mily biztonsággal módosúl fölfogásunk a tudomány legelemiebbnek képzelt néhány kérdésére nézve is. III. Az általánosságokról azonban térjünk át a részletekre. E tekintetben különösen egy mozzanat az, melynél fogva a gyűjteményt a kutatás forrásainak oly fontos meggazdagodásául üdvözölték. Irattári anyagot nyertek általa oly időkből, *) Legújabban: Ein römischer Cameo aus tlem Schatze der Ajjuhideil-Sultane von Ham áh. (Bécsi aka'leinia értekezései. Bölcs. tört. oszt, 129. köt. 5. sz.) 1893. [607]