Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

Rainer főherczeg papyrus-gyűjteménye. In: Budapesti Szemle 78 (1894) 1-20. [Heller 168]

8 Rainer Jőherczeg pajiyrus-gyiijteménye. Az arab írás fejlődésében eddigelé két egymásra következő fokot szoktunk megkülönböztetni: az egyiket, melyet az ős eredetinek tekintettünk, az úgynevezett kúfiai írásmód kép viseli, a betűk otromba, esetlen, csúcsos-hegyes alkatával; a másikat az állítólag csak az iszlám III. századában amabból fejlődött és folyékonyabb, finomabb betűalakokat mntató úgynevezett neszkhi-irás. Az arab írástörténet eddig ismert legrégibb adatai csakugyan a kúfiai írásmódot képviselik; ilyent látunk az úgynevezett kúfiai pénzeken, a legrégibb időkből fönmaradt épület-föliratokon, ilyent az első muhammedán századoknak tulajdonított ós különféle európai könyvtárakban őrzött régi Korán-töredékekben. Ámde csak az van a dologban, hogy mindeddig az iszlám első idejéből nem bírtunk írott okirattal, mely az iszlám legelső idejében dívó írásmódra nézve biztos adatot nyújthatott volna. így tehát csak azon máimagoktól az araboktól a priori alkotott fölfogásra voltunk utalva, hogy az otrombább írásból fejlődik rendszerint a finomabb cursiv-írás. Bár a kúfiai írás elsőbbségi jogait már e század elején egy De Sacy által ismertetett régi papyrus-emlék*) is megingathatta, mind a mellett csak most vagyunk abban a helyzetben, hogy biztosan tudjuk, hogy az irás két neme nem egymásból, hanem párhúzamosan egymás mellett alakúit. Ugyanis az Egyiptom arab hódoltságának legeslegelső éveiből való nyilvános és magán okiratok, melyeket a ltainer főherczeg gyűjteménye nagy mennyiségben tartalmaz, ugyanazt a neszkhi irást mutatják, melyet rendesen egy későbbi század fejleményének hittünk. Most már nem lehet kétségbe vonni azon tényt, hogy azok, kik Muhammed idejében arabúi írtak, már a neszkhi írást használták, hogy a Koránt legelőször nem kúfiai, hanem neszkhi jellegű betűkkel írták. Ez okirati alapon kétségtelenül bebizonyított tényt igazolják azon kutatások is, melyek nyomán a neszkhi az írás azon ösiebb fajaival áll fejlődéstörténeti kapcsolatban, melyet a Kr. u. VI. századból származó arab fölirati emiekeken szemlélhetünk**) és melyeknek semmi köze a kúfiai *) Néhány arab papyrus ugyanis régibb időben is fölmerült; a párisi könyvtár őriz belőlök néhányat. **) Lásd ezekről: A Szinai félsziget régiségeiről az Archaeólogiai értesítő 1892-iki évf. 58. lapján. [606]