Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

Rainer főherczeg papyrus-gyűjteménye. In: Budapesti Szemle 78 (1894) 1-20. [Heller 168]

Rainer folic rezei/ jiajiyrusi/yüjteménye. hogy a szövegsokszorosítás e módját a Koránra, mint ók neve­zik az «Isten szavára» is kiterjeszszék.*) Lám, pedig a bécsi gyűjtemény most azt mutatja, hogy már a X. században szorították a Koránt a sokszorosító prés alá. Az iszlám szent könyvéből egy fél ezreddel előbb voltak nyomtatott példányok, mielőtt a Biblia valamely részét sajtó útján kezdték sokszorosítani. Három Bzázaddal a Korán kelet­kezése után, már is a khinaiaktól eltanúlt könyvnyomtatási módszerrel előállított példányokat adtak a hívők kezébe. Ezt bizony az öreg Muhammed még legvérmesebb perczeiben sem merte elképzelni! Persze, teljes példányát a X. században nyomtatott Koránnak, a gyűjtemény nem bírja fölmutatni; de a fönmaradt lapból arra következtethetünk, hogy egy teljes pél­dány reánk maradt töredókeűl tekinthetjük. Nevezetes, hogy a könyvnyomtatás ez első kísérletei a Koránon kívül leginkább amuletekre, taliszmánokra és óvó imádságformulákra .terjedtek, Ezekből tizenhet darabot mutat föl a Rainer föherczeg gyűjteménye. Kapósabbak lehettek a nép köréhen, mint azon költészetnek termékei, mely a X. szá­zadban már túllépte volt classikus korszakát, vagy azon tu­dományos értekezések, melyek épen ez idő tájt élték fényko­rukat. A muzulmán nyomdász sem akarta pénzét népszerűt­len, bár mélységes tartalmú munkákba beleölni. De mind ezek láttára az a kérdés merül föl: hová lett a X. század után e fontos mesterség ismerete a muhammedánok között? Se híre, se hamva az irodalomban, sem pedig a könyv­tárakban és gyűjteményekben fönmaradt emiekek között. Meg­lehet, hogy a Rainer föherczeg gyűjteménye IV. termében ékes­kedő arab ősnyomtatványok csak kísérletet mutatnak, mely már abban az időben sem találkozott a közhangulatot vezérlő vaskalaposok tetszésével. Talán már akkortájt is voltak zúgo­lódó ulemák, kik nem egyeztek abba, hogy az Isten szavát, meg egyéb ájtatos formulákat holmi khinai szerszámmal másolják. Kisebb kört érdekel ugyan e gyűjtemény száz meg száz darabjából most világosan kiderülő egy másik tény, mely a palaeographia egy félreértett fejezetét teljesen lij alapra fekteti. '•'•') Lásd Jelentésemet a Magyar Tud. Akadémia számára Keletről. Jiozott Irönycelcrvl, tekintettel a nyomdaviszonyokra Keleten. Buda-Pest, 1874. 4. Í. [605]

Next

/
Oldalképek
Tartalom