Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

54 GOLDZIHEIl IGNÁCZ. valóságos muhammedán theologus szájára valók.*) Igy szerepel a költeményekben is. De nem csak azokban a költeményekben, melyek a regény fejlődése során keletkeztek, hanem azon régibb darabokban is, melyeket kivételesen a regénybe is beleszőttek. Már elmondottuk, hogy mi okból került az utóbbiba az úgynevezett «Kaszida mimijja» «a mim betűre rímelő» költemén}', mely az arab irodalomban régtől fogva 'Antiira mu'allakatja nevén híres. (Kairo XVIII. kötet 55—60, Bejrút IV. és kk. lapokon). S e ponton szemlélhetjük azon változásokat, melyeket a népszerű interpolácziók a régi költeményeken eszközölhettek, amelyek bármi okból népszerűségre vergődtek. 'Antara mu'allakat-ja a pliilologoktól terjesztett hiteles alakban (ed. Ahlwardt 21. szám) 85 kettős verssorra, a regényben közölt versio 114-re terjed. Ez utóbbiban tehát a régi költeménybe 29 v erssor közbeszűratott. E bővítések kétféle természetűek. Egyrészt a regény hasonló rímü és méretű egyéb költeményeiből néhányat ide is betoldőttak, másrészt pedig a költemény végére a rendes szöveg után 24 verssort biggyesztettek melyekben a hős bár egészben a megelőző versek formájában de sokkal népszerüebben, mint a philologok kaszidájában. a füzfapoesis nievaujáig leereszkedve szól vitéz tetteiről, E népszerű interpoláczió pedig e versekkel végződik (idh. 60. lapján.) «Én vagyok az, kinek szerencséje az ég fölé emelkedik, mig egészen a csillagok közelébe ér; • Az 'Absz törzs kiválasztott főurai nemzetségéből, kik az összes arabokon és 'adsamok (nem arabok)-on uralkodnak; • Én vagyok az, kit, a csaták 'Antarájának hínak, Saddádnak, az arszlán liősiességünek ivadékából; «Anyám Zabiba, nem tagadom a nevét; fia vagyok a nagy törzsnek és a száj (azaz szónoki tehetségére nézve) legkitűnőbbjének. «Segítségül pedig teremtőmhöz, az egek urához fordulok, a nagy istenhez, a ki táplál és kegyelmet oszt ; «A ki összes szolgáit (az embereket) kielégíti kegyelméből, az összes vadállatokkal ós gyorsröptü madarakkal együtt; • Akaratával életre híja és halálba sülyeszti azokat; dicsőséges az egyetlen, magasztos isten. *) Lásd Muhammedanixche Studien I. köt. 240. 1. 3. jegyzetét.