Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

A POGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 09 «Könyörgök hozzá, hogy bocsássa meg botlásaimat, és éppenúgy bűneimet; mert az én istenem mindentudó. «Támaszkodom pedig prófétájára és kedveltjére ós ennek családjára és társaira.» így végződik tehát, a népszerű felfogás szerint, a pogány bős pálya-költeménye, melylyel versenyző költőtársain győzelmet aratott. E verseket azért fordítottam le itt szó szerint, bár a nyelvezet silányságáról ily úton kellő fogalmat nem nyújthatok, hogy mutatványul szolgáljanak arra nézve, a mit népszerű intcrpulúcziónak neveztünk. Ez irányban kezdtek már a philologusok is mozogni az oly természetű toldásaikkal, a minőket a Lebid divánjának mostani alakjáról szólva bemutathattunk. A népszerű irányzat ez úton a szélsőségig halad előre. A régi arab költészet hagyománya történetének, melyet ez nlkalommal az őskor titokzatos kuruzslóitól a piaezok népszerű mesemondóiig (maddáliok) követtünk, ez a legvégső mozzanata. (161) [597]