Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]
64 OOLDZIHKR IGNÁCZ. igazságérzetét tükrözö költeményeiről még Omar khalifa is a legnagyobb elismeréssel és csodálkozással nyilatkozott.*) Az iszlám gondolkodásához ily közel állónak vélt költő müveit aztán a későbbi kor a saját eszméivel bővítette. Az interpolátorok talán azt vélték, hogy ily bővítésekkel a költő gondolatmenetét mintegy magyarázzák.Vagy ha nem bírták gazdáját adni egy töredéknek, mely nyelvezetével az arab költészet legklasszikusabb korszakának bélyegét viselte, eszméivel pedig már messze meghaladta a pogányok gondolkodásának körét, mintegy önkéntelen kínálkozott nekik a isérlet, hogy egy Zuhejr- vagy Lebíd-féle kaszidába helyezzék el. X. A régi költemények philologiai hagyománya után bevégzésül szólhatunk még azok népszerű hagyományáról. A korlátlan szabadság, a teljességgel subjectiv szempontok, melyek a régi költészeti emlékek népszerű feldolgozásának tényezői voltak, nemcsak a keleti kultúrtörténet érdekében méltók megfigyelésünkre, a menynyiben a nép viszonyát a régi klasszikus költészethez szemünk elé állítják, hanem még irodalomtörténeti irányban is hivatva vannak azon jelenséget megvilágítani, melyet a megelőző fejezetben fejtegettünk. Azt láttuk, hogy valamely költő művének törzsöke körül idővel irányzatos interpolácziók csoportosulnak, melyek — ba a philologiai kritika nem lép közbe — lehetővé tennék a költő idejéről és eszméiről alkotandó képet teljességgel elhomályosítani. A tudákos körökből eredő e toldások mellett az interpolátiók még egy másik rétegére is kell figyelnünk. Csak kevés arab költő müvei találtak utat a köznép tudásának rendszerébe. A közönséges muhammedán nép nem igen ismerte, úgy, mint még mai nap sem ismeri, a régiség nagy költőinek szellemi termékeit. Egy-egy, tartalmánál fogva «röpke szó»-vá vált sententián kívül, melyet adott alkalommal szívesen idéz, nem igen táplálkozik ezen, nc héz nyelvezeténél fogva népies forgalomra nem igen alkalmas, tartalmánál fogva a köznapi élettől és gondolkozástól távol álló költészettel. A régi poesis Keleten a szó legszorosabb *) Mohammedanische Studien I. köt. 14. lap.