Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

A I'OGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 39 Hogy mennyire tartozott az arab költészet jó korszakának kánonához, hogy a költő a régi mintáktól megállapított keretben mozogjon,

1) még a megváltozott helyi és társadalmi viszonyok között is, sok körülményből ki volna mutatható. A spanyolországi arab költő a maga hősét, azaz rendesen maga magát, teve hátán vándoroltatja a sivatagon át és átéleti vele ennek borzadalmait s rémséges viszonyait, egészen megfeledkezve arról, hogy a Guadalquivir nem sivatagokat szel át, és hogy a spanyol lovagok csak hírből ismerték a tevét. De ők, ha a klasszikus költészet traditióit müvelik, kötelesek akár minden egyéni tapasztalat híján is az arab sivatag körülményeihez simulni. A klasszikus arab kaszída hagyományos kánonjához az is tartozik, hogy a költő versét egy sóvárgó exordiumon kezdi, mely okvetetleu azon helyek leírását tartalmazza, melyeken a költő valaha szeretőjével időzött. E helyek azóta elpusztultak — a sivatag csak múló tartózkodást enged egy-egy helyen — és most csakis szélvész ós eső pusztításaitól fukaron megmentett nyomaival találkozik. Olyanok o nyomok, mint a sírkőnek elmállott betűi. — Atlál (a nyomok) így szokták a leírás tárgyát tevő helyeket nevezni. Az atlál megemlítése a kaszída bevezetéséből el nem maradhat;

2) csak némely önállóbb szabad mozgású költő (pl. Abu Nuvász) találta ez irodalmi szokást nevetségesnek ;

B) és e körülmény a régi Arábia geográphiai nomenclaturája szempontjából nagyon hasznosnak bizonyult. Sok régi helyiségnek csakis az atlál-poesis mentette meg emlékét. Mar most a szigorú szokás az újabb költőktől nzt kívánta, hogy a költenények bevezetésében ők is csak azon atlál-nevekkel éljenek, melyek a sivatag költőinél előfordulnak. Azt követelte, ') Hm Kutcjha bevezetését a költök életrajzaihoz, ed. Dittershausen (I.eideu 1875) 17. lap. ') Egy félbolond költő, 'Amir b. al-Madsnűn, egy dsinn-leány iránt szerelemre gerjedt és hozzá szerelmi verseket intézett. Még ily szerelmi költemény is az atlál leírásán kezdődik. De minthogy ez esetben a szeretett nő lakóhelye nem a földön van, a költő így kezdi megszólítását: «A dsiuuleány tartózkodásának a légkörben van nyoma (talal), jelei pusztulóban, elniállanak stb.» és úgy folytatja, mint ha csak látható helyiségekről szólna. Kit áh al-agáni III. köt. 17. lap 5. sor alulról. s) Lásd: Mohammedanische Studien I. kötet 32. lap 1. jegyzetét.