Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]
38 GOLDZIHER IGNÄCZ. életmódra tért; minden nap egyszer végig olvasta a Koránt. Ez időben Kúfa népe előtt kivallotta, bogy mely verseket csempészett be a költők divánjaiba. De nem akarták neki elhinni. Abban az időben — úgy mondának — inkább érdemeltél hitelt, mint mostan.» A felhozott körülmények sokkal zavaróbban hatnak a kultúrtörténészre, mint a nyelvészre. Minthogy a csempésző pliilologusok az utánzott költeményekben teljesen az utánzásuk keretét tevő korszak nyelvezetét használják, melyet mesterileg ismertek, nyelvi bizonyítékul a klasszikus arab nyelvre nézve még ez utánzatok is értékesek. De csak aggódva közelít feléjök, a ki e költészetet a régi pogány világ szellemi életének, művelődési viszonyainak, társadalmi mozzanatainak tanulmányozására kívánja felhasználni. Fogja-e aggodalom nélkül a VI. vagy VII. század szellemi élete tükiözéseül felhasználhatni azt az adatot, melyről félő, hogy nem a szabad sivatagban eredt és azon kor költőjének szájáról, mint lelkének az actuális helyzettől sugallott közvetlen nyilatkozása, hanem hogy esetleg a IX. vagy X. században egy tudákos utánzó dolgozószobájában a mécs világa mellett izzadta? És ne feledjük, bogy a két korszak között a keleti világ legnagyobb revolutiója folyt le, a pogány világ megsemmisülése és az iszlám győzelme. Nem esünk-e abba a veszélybe, hogy csak az iszlám befolyása alatt lehetővé vált eszmét, mely valamely költeményben kifejezést talált, a pogányságba fogjuk visszahelyezni és vele kiegészíteni a sivatag emberei erkölcsi életének képét ? Mindezek a jogos kételyek megfontolása arra tanít, hogy jól cselekszünk, ha kettőzött óvatossággal élünk, valahányszor a régiekként hagyományozott verseket a kultúrtörténet adátaiúl kívánjuk felhasználni.*) S ez óvatosságunk nem fog túlságos Pessimismus színében feltűnhetni, ha különösen még azt is tekintetbe veszszük, hogy a reáliákra, a tárgyi mozzanatokra nézve, még a jóhiszemű utánzók is, mily rabszolgái voltak a régiség mintáinak. Hát még azok, kik már elevefeltett akarattal s ámító szándékkal úgy utánoztak, hogy régiaség zamatját akarják éreztetni, és a priori kizárni annak föltevését, hogy modern munka elé van az olvasó vagy hallgató helyezve ? *) L. Mohammedanische Studien, I. köt. SO— 90. lapján.
