Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]
A POGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 35 E nyelvészeti és reális magyarázatok teszik anyagát a legrégibb arab lexicologiai kísérleteknek és magyarázó munkáknak, úgymint azon számos kisebb-nagyobb monographiáknak, melyek az arab történelmi és társadalmi reáliáknak vannak szánva. E gyűjtő munkából sugároznak ki mind azon tudósítások, melyek a nagy philologiai encykloprediákban, melyek közül az «Énekek könyvét» ós a «Példabeszédek gyűjteményét» már kiemeltem, és — hogy csak még egyet külön említsünk — Al-Mubarrad (megh. 898) «AI-Kamil» («A tökéletes») czimü könyvében sat. vannak megőrizve. Ez ismeretek idővel a tudomány külön ágát alkották, melynek képviselői az arab irodalomra nézve körülbelül azon részleteket ölelik fel, melyek nálunk a philologus tudományos kutatása körét alkotják: szövegkritikát, tárgyi magyarázást, régiségeket, a költemények sesthetikai méltatását sat. E kutatásoknak azonban még egy igen fontos mozzanata van, melyet már magok az éleseszű arab philologok, kik számunkra a régiség hagyománya megértésére szükséges egész apparatust, minden segédeszközt szolgáltatták, sem hagytak figyelmen kívül: de melynek művelésére a jelenkori európai tudomány mégis inkább elő van készülve és nevelve mint arra aVIII—X. század arab tudósai lehettek, és melynek szemmel tartására a mi skeptikus tudományunk több érzékkel is bír, mint az inkább hiszékenységre hajlandó ázsiai kritika. Ez a hagyomány valódiságának (authenticitásának) kérdése, ez irodalom tudományos tárgyalásának és felhasználásának nagy bonyodalmakkal járó alapkérdése. V. Az olvasónak bizonyára nem csekély meglepetésére fog szolgálni azon tény konstatálása, hogy a régi arab poesis nagy részének authenticitása vajmi gyenge lábon áll. S erre nézve a szorgalmas gyűjtök munkájának másik oldalát is tekintetbe kell vennünk. Nem mi, nyugati kritikusok, élünk legelőször gyanúpörrel az ő adataik valódisága ellen. Magok az arab irodalomtörténet régi művelői jutottak a bizonyítékok birtokába azon tényre nézve, hogy Hammád és társai sokat árulgattak régi poesis czímén, a mi csak az ö korukban keletkezett, vagy egyenesen az ő saját gyártmányuk (107) [543]
